Világosságot!

Kohut Katalin: Világosságot!

Gyertyát gyújtottam a világnak,

hátha a fény eléri a konok fejeket,

s majd mindent világosan látnak,

igazságban ítélik a tetteket.

Mily' csodás a természet,

benne hazugság nem található,

olyan légy te is, ne enyészet,

mert a jóság, szeretet mindenható.

2016. április 29.

A boldogság

Kohut Katalin: A boldogság

- Béééla! Mondd, mi boldogok vagyunk?
- Szerinted, Vilma? Mit érzel a szívedben, szomorúságot, vagy örömöt?
- Szomorúságot nem, Bélám, de örömöt sem.
- Látod, ilyenek az emberek, főleg, míg fiatalok. Elsiklanak az örömök mellett, mintha nem is azonos hullámhosszon lennének, vagy mással történnének.
- Mire gondolsz?
- Például ma reggel felkeltünk, kinéztél az ablakon és örültél, hogy itt a tavasz, igazi ünnepe a természetnek, a mindenség újjászületésének, beleértve az embert is.
- Igazad van, Bélám! Valóban így történt!
- Aztán örültél, amikor lefőtt a kávé, hogy mennyire jó illata van, örömmel ittad a kakaódat és falatoztál hozzá finom sonkát, paprikát, vajas kalácsot...
- Bélám, valóban így volt! Nagyon szeretem a finomságokat, vagyis megállapítom helyetted, hogy a finom ételek örömérzetet okoznak.
- Pontosan, drága Vilma! Utána vásárolni mentünk, te jöttél a cetliddel és mindent meg tudtunk jó áron vásárolni, amit összeírtál. Majd mikor úton voltunk a kocsihoz, észrevettél a kirakatban egy divatos felsőt, beugrottál és megvetted magadnak.
- Ez is igaz!
- Azután ketten elkészítettük az ebédet, nagyon finom babfőzeléket füstölt hússal és májgaluska levest. Örültél, hogy sikerült a májgaluska. Te úgy ízlelgetted az ételt, mint aki soha nem evett.
- Igazad van, Bélám, nagyon finom volt. Tudod, hogy kicsit ínyenc vagyok, nekem mindegy, hogy mit eszek, csak finom legyen. De akkor sem keseredek el, ha elrontok valamit, legalábbis még nem volt rá példa.
- Szerencsére egyikünk sem válogatós...
- Te Bélám eközben éreztél örömet, vagy higgyem azt, hogy engem ért egyedül ez a sok apró boldogság?
- Ne hidd, drága Vilma! Én ugyanúgy élveztem a tavasz második napját, szívemmel átöleltem volna az egész világot és hálát adtam az égnek, hogy itt vagy mellettem, együtt gyönyörködünk a zöldben, kékben és a nap sugaraiban.
- Örülök, Bélám!
- Aztán örültem annak, hogy ízlik neked a reggeli, meg hogy együtt vásárolhattunk be, meglepted magad a felsővel és nagyon jól sikerült az ebéd.
- Én annak is örültem, Bélám, hogy délután együtt hallgattuk az operákat, beszélgettünk az ismerősökkel az interneten, levelet kaptunk a rokonoktól. Majd elolvastam a napi két oldalamat a mostani regényből, míg te sziesztáztál mellettem.
- Én már, drága Vilma lassan nem tudok mit olvasni, az újságokról is lemondtam. Ha szörnyűséget akarok hallani, bekapcsolom a televíziót.
- A híradók végét mindenképpen érdemes megnézni, mert akkor mutatják a jó történéseket, mint az állatkerteket.
- Este pedig énekeltünk és én gitároztam. Már lemondtam a tervemről, melyet régebben dédelgettem, hogy egyszer lesz egy nagy hallunk, szombatonként ott fogadjuk a jó barátokat, közösen verselünk, olvasunk, játszunk és zenélünk.
- Látod, Vilma, az, hogy te zenélni és énekelni tudsz, hatalmas örömérzetet jelent, mert a szívedből énekelsz csodálatos melódiákat. Nagyon nehéz igazi barátokra szert tenni, de majd ha a család minden tagja összejön egyszerre, pótoljuk az élményt.
- Te Bélám, minek örültél még életedben?
- Én annak, drága Vilma, hogy azzal foglalkoztam hivatásban, amit szerettem. Mindig is tanár akartam lenni, olyan tanár, aki játékosan tanítja meg az ismeretanyagot, aki a megértésre törekszik. Remélem, hogy a kezem alól igazi nagybetűs emberkék kerültek ki felsőbb iskolákba.
- Nekem is a hobbim volt a hivatás, a zene tanítás. Akkor mi valóban boldog emberek vagyunk?
- Igen, drága Vilma! Csak nem gondolunk bele, amikor történnek az események, hogy most örömöt érzünk valójában. Még az is boldogság, amikor adni tudunk valakinek, olyannak, aki igazán megérdemli, s nem várunk érte viszonzást, mert megkaptuk a boldogságot abban a pillanatban, amint átnyújtottuk az adományt.
- Bélám, ezek szerint minél többet adunk a testünknek és lelkünknek, annál boldogabbak vagyunk?
- Igen, drága Vilma! Az életöröm a legnemesebb érzelmekkel maga a boldogság!

2016. április 21.

A tavasz kötése

Kohut Katalin: A tavasz kötése

Visszhang a múltból, vagy tavaszodik, 

megérkeznek a dalos madarak,

új csíra pattan, szívem újhodik,

megszűnik restség, győz az akarat.

Céltalan többé nem lesz életem,

szendereg végre a szomorúság,

törött bilincs lóg a két kezemen,

szabadulok, nincs már nyomorúság.

Föld felett reptet egy tiszta ének,

tisztul a lélek, szelíd a tudat, 

légyottra vár a szerelmi fészek,

szerelmem időhálón túlmutat.

S míg hallgatom a fűszál növését,

körbeölel a napnak sugara,

elfogadom tavasznak kötését,

zöld frigyében én leszek az ara.

2016. április 22.

A könny

Kohut Katalin: A könny

- Béééla! Képzeld, Magdika a férje temetésén nem könnyezett egyáltalán. Az emberek súgtak-búgtak egymás között, azt beszélték, hogy nem is szerette...
- Itt kezdődik a butaság, drága Vilma! Az igazi gyász a lélekben játszódik. Gondolom, merev volt az arca és mozdulatlan...
- Igen, olyan volt, mintha senkit nem látna a férjén kívül. Nem messze álltam tőle, már néha azt hittem, nem bírja magát tartani olyan hatalmas erővel.
- Ilyen az igazi szeretet. Nem szeretem azokat a lényeket, akik őrjöngenek a koporsó körül, mert olyan érzése van az embernek, hogy a gyászuk a külvilágnak szól. Az igazi fájdalom a pillantásban látszik egyedül, a lélek könnyei ráfagynak a szemekre. Ezek a gyász-könnyek különböznek az összes könnytől, mert ahány érzelem, annyiféle könny létezik.
- Például, Bélám?
- Például a boldogság könnye mindig édes. Nagyon ritka pillanat az, amikor olyan nagy öröm ér minket, hogy nem bírjuk ki külső megnyilvánulások nélkül, ilyenkor buggyannak ki szemünkből a drága könnyek.
- Akkor éreztem ilyet, amikor megkérted a kezemet. Szárnyaltam és legszívesebben átöleltem volna az egész világot. Könnyűvé váltam és legszívesebben magasba ugrottam volna azt kiabálva, hogy szerelmes vagyok, miközben potyogtak a könnyek a szemeimből.
- Én ugyanezt éreztem, drága Vilma, de mi nem éljük ki annyira az érzelmeinket, mint az asszonyok. Apámat is csak egyszer láttam sírni életében, amikor az édesanyja meghalt aggódó szíve miatt. Akkor is elbújt az orgonabokrok közé, hogy ne lássa senki, amint morzsolja a könnyeket.
- Pedig sírni kell, ha a lélek a fájdalmat már nem bírja elviselni. A gyászt másképpen nem lehet feldolgozni, nem jó, ha megfagynak az érzések.
- Emlékszel, amikor fiúnk megszületett? A fájdalom igazi könnyeivel öntöztem a szülőágyat...
- Igen, szenvedéseid után sóhajtottál egy nagyot, mert megkönnyebbültél, mikor a világra jött Peti. Sírtál és mosolyogtál egyszerre.
- Ilyen az élet is, naponta jut valamicske a jóból és a rosszból is, egyszer mulatságos, komikus, máskor bosszantó. Olyan, mint egy körforgás. Talán annak jó, aki burokban születik, neki megakadt valahol fenn a kerék, s egyfolytában élvezi a nyugalmat. De legtöbben találkozunk másokkal, s mindig annak köszönhető a szomorúság, s a szív dönti el, melyik mennyire visel meg minket.
- Okozhatnak mások nagy fájdalmat is Bélám?

- Igen, megalázhatnak, leértékelhetnek, becsületedbe gázolhatnak, tönkre is tehetnek. Ilyenkor is segít a sírás, bár a fájdalom könnyei keserűek, akár a panaszkodásé. Megszokták mások, hogy megkérdik, hogy vagy, de ha nem azt feleled, hogy köszönöm, jól, hanem elsorolod a gondjaidat, akkor már egyből elkönyvelnek panaszkodónak.
- Igen, kevesen érdeklődnek komolyan a másik sorsa felől, leperegnek róluk a problémák. Mindenki csak a saját gondját látja súlyosnak, meg a saját betegségét, nem képesek mérlegelni.
- Pedig jól tudják, hogy olyankor, amikor valaki maga alatt van, elég egy jó szó, egy levél, egy üzenet, egy telefonhívás, egy beszélgetés. Kevés a nemes lelkű ember, a legtöbben csak beszélnek a barátságról. De aki komolyabb kapcsolatra vágyik, annak számolnia kell azzal, hogy lehet, egész életében hiába a vágy, nincsenek lélek-emberek, vagy nem ott van az a pár, ahol élnek.
- Bélám, a félelem milyen érzéseket áraszt?
- A rettegés és félelem hasonló a gyászhoz, de aki átélt ilyeneket, legtöbbször mélyen magába temeti. Ők az állandóan szorongóak, akiknek szégyen volt beszélni az átéltekről. Egyrészt nem értették volna meg, min mentek keresztül, másrészt nem volt kinek elmesélniük.
- A félelem könnye sós. Mikor riadtan ül az áldozat, szemei ijedtté tágulnak, mert valami, vagy valaki rettegésben tartja, s potyognak a könnyei, nyeli befelé magába, néha kezeivel megtörli arcát. Ilyenkor észleli nyelvével, hogy ezek igazi nátrium-kloridok.
- Honnan tudod, drága Vilma?
- Onnan, hogy mikor egyszer szüleim elmentek dolgozni, s én otthon maradtam, mert nőtt a lábam, nem tudtam ráállni, felébredtem, kiszaladtam a konyhába és hatalmas félelem vett erőt rajtam. Ott maradtam egyedül a bezárt családi házban. Nyitogattam az ajtót, de kulcsra volt zárva. Sötét volt még, az árnyékok óriásiak voltak mindenütt. Visítottam, kiabáltam nagymamának, közben potyogtak a könnyeim, sós ízűek.
- Érdekes, hogy minden érzelemnek másféle könnyei vannak, drága Vilma! Tehát más a fagyos könnye a gyásznak, az édes könnye a boldogságnak, a keserű könnye a szomorúságnak, a fájdalom zavaros víz-szerű könnye, más a félelem sós könnye. Lehet még számtalan ízfajtája, ahány érzelemhez járulnak a könnyek.
- Egy bizonyos, Bélám, hogy valamennyi könny a léleké, onnan buzog fel, mint egy mindig újjászülető kútból.
- Értékes minden könnycsepp, az emberek nem is tudják igazán, mennyire hálásnak kellene lenniük azért, mert képesek sírni. A sírás feloldoz és megvigasztal, a sírás megkönnyíti az érzelmek elviselését.

2016. február 29.

Emberi értékek (Párbeszéd)

Kohut Katalin: Emberi értékek

- Béééla! Képzeld, az egyik szerencsétlen sorsú barátnőm mesélte, hogy legelső versét a kilencvenes években, mely az egész titkos feszületes életéről szólt, hetvenhat forinttal fizette ki a helyi sajtó. Annyi volt a honoráriuma.
- Fájdalomdíj a várostól? Hogyan is lehet megvásárolni az érzéseket, már arra is üzletet kötöttek? Én nem értek a művészethez, de látom, hogy csak azok sikeresek, akik nem szív-fájdalmat, vagy igazságtalanságokat írnak meg.
- Így is van, Bélám! Az igazságtalanságok megírói minden időben mindig hátrányos helyzetben voltak. Régebben lehetetlenné tették a helyzetüket. Ez volt Arany Jánossal is, amikor megírta a Walesi bárdokot. Csoda, hogy a Bánk bánt játszották a színházakban!
- Az utókor elismerte őket...
- Igen! Én nem is tanultam soha történelmet, elég volt az irodalmat, a művészeti ágakat ismernem, abból tudtam következtetni arra, mikor mi történt.
- Senki sem lehet próféta a saját hazájában!
- A sok szalma közt elvész az aranybúzaszem. Ilyen káoszban, ami most van, hogy is lehet szétválasztani az értékeket az értéktelentől?
- Minden értékes, drága Vilma, ami az emberséget, a világot és az igazságot szolgálja, minden egyéb, ami egy-egy fanatizmust, vagy bármilyen izmust szolgál, értéktelen.
- Tehát van eszmei értéke a mondanivalóknak, Bélám?
- Igen, benne van a mondatokban a teljesség, az igazság és a jóság szeretete, a becsület, vagyis értéke felbecsülhetetlen, pénzzel megfizetni nem lehet.
- Ugyanolyan, mintha eladnának egy embert, megszabnák az árát. A földet bocsátanák áruba, mint egy állatot, vagy tárgyat.
- Pedig olyan világot élünk, drága Vilma, amikor az ember tárgyként érvényesül, esetleg bábként mozgatják őket, mintha könyvből lépett volna elő, vagy állandó apokaliptikus szerepjátékosok lenne. Maguk alá rendelték az embert.
- Ez nagyon szomorú, hogy belekeverték az embert is a politikai játékokba, megvádolva nagysággal és tehetséggel.
- A művészet célja lenne ennek leleplezése, szót emelni...
- Ál-művészek dőzsölnek, drága Vilma, s már majdnem hatvan éve búcsúznak a szerepeik eljátszása után. Végtelenül hosszabbítanak, s az egész ország csápol nekik.
- Ők soha nem mondják ki az igazságot, hogy mit tettek, Bélám!
- Még mindig tart? - kérdezték egyesek. De hallgatnak, mert így a koncon marakodnak, melyet kiharcoltak maguknak.
- Ők az értékesek, a korok és történelmi idők ismétlésének művészeti ágai után értéket szabnak meg, fizetnek nekik. Híresek, nevesek lettek a világban, kiállításokat, koncerteket rendeznek.
- Pedig az igazi emberi értékeknek áruk nincsen, mégis megszabják munkahelyeken is a szorgalmat, a legkevesebb fizetéssel.
- Így van Bélám, a barátnőm is mesélte, hogy kinevették, amikor fizetésemelést kért, mert négy munkakört töltött be egyszerre. Azt vágta a szemébe a személyzetis, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak és nevetett rajta.
- Tehát gúny tárgyává tették az emberséget? Az ember azért szorgalmas, mert lelkiismeretesen végzi minden kötelességét. Ezt kihasználni senkinek sem lehet büntetlenül.
- Már nyugdíjba is vonultak nagyon sokan azok közül, akik az embereket tönkre tették. Nevettek még a jó helyesírásukon is, halálukban is meghurcolták őket.
- Nekik fizet az állam tisztes nyugdíjat, azoknak, akik emberiség ellenesek voltak?
- Igen, eltartják őket jólétben, de sokan életműdíjat is kaptak.
- Szégyene ez a világnak, szégyene ez az emberiségnek...
- Bélám, kinek a dolga lenne elmesélni a történteket és megfogalmazni az egyetemes emberi értékeket?
- Az igaz művészeknek, a politikusnak odatett csapásoktól nem lehet várni, hogy önmaguk ellen forduljanak, s elmondják az igazságot. Ők jól élnek az emberség megszüntetésének koncából. Harácsolnak és gazdagodnak, végtelenül történelmi korokat ismételnek..., s még lehetne folytatni a bűnlajstromot. Legdivatosabb az 1945 előtti időszak.
- Vétkesek közt cinkos, aki néma, Bélám. De sokan elhagyták az országot azok közül, akik ebben nem akartak részt venni, vállalva a nehéz életet idegenben.
- Vaseszmék káosza kísért még mindig, s a képviselőik egyre emelkednek. Nincs, aki véget vessen az áldatlan állapotnak.
- Pedig az igazság szabaddá tesz, bár meg kell mondani, rengeteg ellenséget is szerez azok közül, akik érintettek. De ezek egyébként is primitívek voltak, nem érdemeltek volna emberi életet, amit átnyújtottak tárcán nekik.
- Így van, drága Vilma. Annyit közölt a politikusok képviselője, hogy senki nem ott van, ahol kellene lennie. Hogy lehet visszafordítani az időt, meg nem történtté tenni az iszonyatot, amit végrehajtottak azzal, hogy a világ soha többé ne felejtse el?
- Az emberi egyetemes értékeket sárba tiporták. Ki foltozza be a világ lélek-szitáját, ki adja vissza a rangját az embernek?
- Erre én is kíváncsi vagyok! Mindenki félti saját életét, azt, amit elért, titokban volt eddig minden cselekedetük.
- Tényfeltáró újságírókra van szükség, hogy a háztetőkről is az igazságot hirdessék!
- Én elmondom véleményemet mindenkinek. Az író ember kötelessége a valóság ábrázolása és az igazság leleplezése.

2016. január 18.

Fotó: Internet

A játékos önfejlesztés

Kohut Katalin: A játékos önfejlesztés

Az emberek valódi személyiségét a játékok során ismerhetjük meg a legjobban. Lehet a játék bármilyen, még egy társasjáték során is lehet következtetni sok mindenre. Kiderül, tud-e veszíteni az illető és nagylelkű-e, vagy irigy, kapzsi, vagy adakozó. Ilyenkor fény derül arra is, mennyire szeret középpontban lenni, milyen vezéregyéniség rejtőzik benne, amivel talán maga tisztában sincsen. Egy karácsonyi karaoké megmutathatja nemcsak azt, hogy milyen az énekhangja, szeret-e énekelni, hanem a szereplési vágyat is jól kifejezi.

Mondjuk egy születésnapra időzített bingóval a gyerekek személyiség jegyeit lehet fejleszteni azzal, hogy a nagyobb jutalmak mellett apróságokat is csempészünk az ajándékok közé. A gyereknek meg kell tanulnia azt, hogy egy szem cukor is örömöt tud okozni, azt, hogy az apróságokat is értékelni kell.

Ugyanígy járunk el akkor, amikor közösen festünk cserepet ajándékba a szülőknek, vagy kreatív munkákat találunk ki számukra. Még a gyerek tudja, hogy a kézzel készített ajándék sokkal értékesebb annál, ami pénzen megvehető. Ez valamikor kamasz korban kisiklóban van, akkor válhat esetleg a többiek hatására követelezővé. Itt már hibás az iskola is az egyenruhák kiiktatása miatt, a megengedett divat hóbortot elősegíti, vagyis azt, hogy otthon erőszakosan vásároltatják meg a legdrágább ruhákat, eszközöket.

A gyereknek születése óta folyamatosan beszélni kell, nem gügyögve, babanyelven, hanem úgy, ahogyan egy másik emberrel is érintkezünk. Az emberként kezelt gyermek már egy éves korában kimondja az első szavakat, sőt már ekkor az addig hallott dalokból kiválasztja a neki tetszőt és egyszer csak énekelni kezdi. Másfél éves korára már annyi dalt megismerhet, hogy a nagyobbacska gyerekekkel lehet játszani zenei kitalálós játékot. Csodálatosan nyilvánul meg a gyermek születési személyisége. Az is, hogy mindenben első akar lenni, valamint a nagyobbik gyerek nagyvonalúsága, ahogyan enged a kisebbnek. Gitáron, vagy zongorán pengetett általuk ismert dalokat kell kitalálniuk, két pontot ér, ha tudják a dal címét és előadóját. Ilyenkor nem a győzelem a fontos, hanem a játék és a közös éneklés öröme, mellesleg nemcsak akusztikailag fejlesztjük, hanem logikailag is.

Nagyobb gyermekekkel már lehet nyelvi játékokat játszani. Hosszú vonatút, kocsiút alkalmával értelmes elfoglaltság mondjuk a hárombetűs szó folytatása úgy, hogy egy betűt mindenkinek ki kell cserélni benne. Végtelen a játék, örömöt okoz mindenkinek, mellette fejleszti a nyelvi érzéket is, a tiszta logikát. Nem is vesszük észre, amikor a gyerek már saját játékokat alkot maga és mások örömére.

A játék segít az emberré válásban, az öröm állandó megélésében és a problémamegoldás fejlesztésében. Játsszunk, mert akár hisszük, akár nem, az élet játékokból áll. A legszerencsésebb hivatás az, ami a hobbink is egyúttal. Játék, amit hobbi szinten űzünk, amit szeretünk, legyen bármilyen kreatív munka: növénytermesztés, vagy főzés, sütés. Játék a zenélés, a színház, az éneklés, bármilyen művészeti ág, mint a versírás. Az élet így művészet és állandó sikerélmény.

2016. január 5.

Szerelem

Életünk nagy részében élünk annak kifejezése nélkül, hogy mi zajlik bennünk. Semmi sem kényszerít bennünket arra, hogy érzelmeinket írásban, vagy dalban fejezzük ki. Megelégszünk annyival, hogy szomorúan bús énekekkel, boldogan gyors ütemű dallamokkal szórakoztassuk benső énünket. Szüksége van rá, meg kell adni neki naponkénti lelki táplálékát minden korban és időben. Jó megfigyelő már ezekből a dalokból következtetni tud hangulatunkra, lelkiállapotunkra, de a szeretet kifejezése a mi titkunk marad. Legtöbbször gondoskodunk, törődünk, figyelmesek, előzékenyek vagyunk, de magunkban könyveljük el érzelmeinket, a szeretetet ugyanúgy, mint a haragot. Szerencsés ember az, aki minden időben képes dühén - ami normális reakció olyankor, amikor igazságtalanság, méltánytalanság éri a kedélyes embert – felülemelkedni.

A szerelem más, ilyenkor néha gügyögünk, mint egy kisgyerek és olyanokat mondunk, mint szerelmem, drágaságom, tüneményem, egyetlenem, kedvesem, vagy esetleg becéző formákat találunk ki. A szerelmes ember önkifejezési módja szegényes, bár a boldogság gazdagsága nem vitatható. Mivel beteljesült és viszonzott érzelemről van szó, ezért nem is foglalkoznak a szerelmesek azzal, hogy mondatokkal írják körül azt, amit éreznek. Ők nem beszélnek, élik a beteljesült szerelmet, s ennek így kell lennie.

Amikor valaki sokat beszél a szerelemről, mindig felmerül a gyanúja egy viszonzatlan, szomorú szerelemnek. Ilyenkor esetleg dalba öntheti bánatát, vagy verset is írhat múzsájának, akinek a szívét nem sikerül elérnie, vagy nem biztos magában. A biztos szerelem akkor is fenn áll, ha a világ két végén élnek a szerelmesek. Teljes bizalmon alapszik, s mivel mindketten a másik szívében élnek, más soha nem foglalhatja el a helyüket. A vágy-szerelem nagyon szép, csodálatos verseket lehet olvasni róla, de abban biztos vagyok, hogyha valósággá válik, vagyis beteljesül a szerelem, többé nem képes írásban megírni a boldogságot. A szerelem két ember magánügye, a külvilág ebből annyit érzékel, hogy szárnyalnak és akadálymentesen élik jólétben életüket.

2016. január 3.

Boldogabb új évet kívánok!

Kohut Katalin: Boldogabb új évet kívánok!

Valaha volt egy Kodály módszer, mely szerint aki énekel, sokkal hamarabb tanul meg mindent. Mellesleg az ének szép szívet ad ajándékba mindenkinek. Szívből énekelni az egyetlen csoda, vigasztaló és boldogság a világon. A zene világnyelv, mindenkihez szól.

Akinek jó az akusztikája, sokkal hamarabb megtanul idegen nyelveken beszélni, de jobban megy neki a gyorsírás, az irodalom és a matematika.

Nekünk napi két magyar óránk volt, de délutánonként külön szakkörre is jártam.

Egyik nap magyar órán játszottam a gyenge tanuló padtársammal Talált-Süllyedtet. A rajongva csodált magyar tanárom felszólított: - Kohut Kati, mi az a cselekmény? Nem tudtam hirtelen, nyelvtan, vagy irodalom óra van-e, s gyorsan rávágtam, hogy a cselekvés az, amikor valaki valamit csinál. Több sem kellett a tűzre, mert a csinál szóval a tanárt sokkolni lehetett. Három szótól voltunk eltiltva: csinál, pucol, izé. Minden cselekedetnek megvan a magyar megfelelője, soha nem ejtettem ki a számon a csinál szót. - Ülj le, egyes! - szólt az ítélet hangosan. Óra végéig sírtam. Akkor ismét felszólított és megkérdezte tőlem, mi az irodalmi mű cselekménye. - Öt fő részből áll: expozíció, vagyis a kiindulási helyzet, a bonyodalom kezdete, a tárgyalás, vagyis az események sorozata, a tetőpont és a megoldás.

Hamarosan új könyvet nyitunk, új év kezdődik. Azt hiszem, már mindenkiben megfogalmazódott, hogy könyvben megírja az életét az öt főrész segítségével. Én már megtettem 1992-ben, de a végét akkor sem, most sem tudom befejezni. Lezáratlan világregény az enyém, mindig van tovább akkor is, amikor lehetetlennek látszik.

Aki írással foglalkozik, vissza tudja nézni az óév főbb állomásait, hiszen a versekbe, prózákba beleírjuk a történéseket, legyenek jók, vagy rosszak. De mi történik akkor, ha nincsen megoldás? Lehet-e könyvet zárni három ponttal? Ebből következik, hogy könyvet csak az tud írni életéről, akinek egy jó, vagy rossz élménye valahogyan befejeződött. Még az én életem regénye várat magára, azt hiszem, a szappanáriáknál is hosszabb lenne, ha egyszer megfilmesítenék.

Megköszönöm, drága barátaim, hogy egész évben velem voltatok jóban és rosszban. Mikor szomorú voltam, vigasztaltatok, amikor igazságtalanság ért, mellettem voltatok, akkor is, amikor én is hibáztam. Mindenkiből ki lehet hozni a legrosszabbat megalázással, leértékeléssel. Sok idő kell ahhoz, hogy ezek a sebek begyógyuljanak, az ember lehiggadjon. Kerüljük ezért azokat, akik képesek indulatokat kovácsolni az erényből! Megköszönöm, hogy olvastátok írásaimat, s méltattátok őket figyelemre. Tudom, hogy sok az írás és kevés az idő, de biztos vagyok benne, hogy az írás soha nem hiábavaló.

Gratulálok mindenkinek az évben elért eredményekhez, sikerekhez és jövőre, mikor új könyvvel lehetünk gazdagabbak, melynek első fejezete az új év kezdete, azzal zárjuk majd az évet, hogy van megoldása mindennek, lezárulnak a nehézségek, bármilyen területen!

Legyen velünk minden jóság és ereje a bizalomnak, reménységnek! Boldog Új Évet Kívánok!

2015. december 31.

Közel a jövő

Kohut Katalin: Közel a jövő

Pár óra és feltárul a jövő,
tán nem lesz többé soha cselszövő,
a józan észt nagy tettek követik,
égből hulló igazság köveit
szedegetjük, ítélet mannáit,
megmérettetik a szív is megint.
Lesütött szemmel nem jár bátorság,
megigazul jóság, s nem botorság
soha többé a derű, emberség,
az Idő barát, színe tengerkék.
Szilveszter éjjeli kívánságom:
fogadja a világ barátságom.
Nagyok a terheim, nem könnyezek,
már másokkal együtt ünnepelek.
Ha Látó lennék, megsúgnám Neked,
a jövő mily` titkokat rejteget.
Tenni kell, merni hatalmasat,
s a foglyokon kinyílik a szívlakat.
Egyetlen álmom szebb és jobb világ,
hol dalolva játszunk, s mint kisdiák,
sok szabadító jő, lesz segítség,
szeretet tüzében hitben égnék,
s ahogy árad öröm mindenkire,
támad a gyönyör ember igéje:
szerelem, hit, becsület, nagy az ár,
jövő évben a nagy boldogság vár.

2015. december 29.