Életünk
nagy részében élünk annak kifejezése nélkül, hogy mi zajlik
bennünk. Semmi sem kényszerít bennünket arra, hogy érzelmeinket
írásban, vagy dalban fejezzük ki. Megelégszünk annyival, hogy
szomorúan bús énekekkel, boldogan gyors ütemű dallamokkal
szórakoztassuk benső énünket. Szüksége van rá, meg kell adni
neki naponkénti lelki táplálékát minden korban és időben. Jó
megfigyelő már ezekből a dalokból következtetni tud
hangulatunkra, lelkiállapotunkra, de a szeretet kifejezése a mi
titkunk marad. Legtöbbször gondoskodunk, törődünk, figyelmesek,
előzékenyek vagyunk, de magunkban könyveljük el érzelmeinket, a
szeretetet ugyanúgy, mint a haragot. Szerencsés ember az, aki
minden időben képes dühén - ami normális reakció olyankor,
amikor igazságtalanság, méltánytalanság éri a kedélyes embert
– felülemelkedni.
A
szerelem más, ilyenkor néha gügyögünk, mint egy kisgyerek és
olyanokat mondunk, mint szerelmem, drágaságom, tüneményem,
egyetlenem, kedvesem, vagy esetleg becéző formákat találunk ki. A
szerelmes ember önkifejezési módja szegényes, bár a boldogság
gazdagsága nem vitatható. Mivel beteljesült és viszonzott
érzelemről van szó, ezért nem is foglalkoznak a szerelmesek
azzal, hogy mondatokkal írják körül azt, amit éreznek. Ők nem
beszélnek, élik a beteljesült szerelmet, s ennek így kell lennie.
Amikor
valaki sokat beszél a szerelemről, mindig felmerül a gyanúja egy
viszonzatlan, szomorú szerelemnek. Ilyenkor esetleg dalba öntheti
bánatát, vagy verset is írhat múzsájának, akinek a szívét nem
sikerül elérnie, vagy nem biztos magában. A biztos szerelem akkor
is fenn áll, ha a világ két végén élnek a szerelmesek. Teljes
bizalmon alapszik, s mivel mindketten a másik szívében élnek, más
soha nem foglalhatja el a helyüket. A vágy-szerelem nagyon szép,
csodálatos verseket lehet olvasni róla, de abban biztos vagyok,
hogyha valósággá válik, vagyis beteljesül a szerelem, többé
nem képes írásban megírni a boldogságot. A szerelem két ember
magánügye, a külvilág ebből annyit érzékel, hogy szárnyalnak
és akadálymentesen élik jólétben életüket.
2016.
január 3.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése