Emberség

Kohut Katalin: Az emberség

„Csak a szeretet, a csodálat, a tisztelet változtatja az embert emberré”

(Feuerbach)

Csak aki nélkülözte a fényt,

tudja értékét a szívben rejtőzködőnek.

Kicsiny életerő,

bántásra összezsugorodik,

simogatásra kinyílik.

Szívrózsákból áll a világ,

a pompájuk a szépségben,

jóságban, nemességben rejtőzik.

Ne szakítsd le,

mert éltetője a szeretet!

Csodáld és ápold szép szavakkal,

mert ez az erő

egy életnyi boldogság.

Csak aki nélkülözte a nap sugarát,

tudja értékét a lélek-nemességnek.

Láthatatlan, a szem tükörkép,

szerelemre negédesen tekint,

édes könnycseppek jelzik

a menny tiszta áradását.

Ne bántsd meg közönnyel,

önzéssel és semmivel,

mert bámulatra méltó

a tiszta, egyedi reménység!

A csodálat áhítat,

szív-vágyat remél.

Csak aki nélkülözte a bölcsességet,

tudja értékét a tiszteletnek.

A kézből kifolyik, mint a víz,

nincs íze, se formája,

hiánya mégis halálba vezet.

Ne bántsd meg lenézéssel,

leírással a jóságot,

ne fojtsd el az igazságot,

kívánd az őszinteséget!

A tisztelet a renddel karöltve jár,

a káoszból békét kíván.

A jellem szőlővessző,

néha kacsok fojtogatják.

Ne félj a metszéstől,

egészséges gyümölcsöd

álljon példának mindenek előtt,

lám, ilyen a felhőtlen szabadság,

mikor kitárt karok

ölelik a mindenséget!

Emeld fel szemeid az ég felé,

s hálásan zengje a szád:

a szeretet, csodálat és tisztelet

teszi az embert emberré.

2015. október 13.