Twelve years ago I made a mock
Of filthy trades and traffics,
I wonder’d what they meant by stock;
I wrote delightful sapphics:
I knew the streets of Rome and Troy,
I supp’d with Fates and Furies, -
Twelve years ago I was a boy,
Twelve years ago! – how many a thought
Of faded pains and pleasures
Those whisper’d syllables have brought
From memory’s hoarded treasures!
The fields, the farms, the bats, the books,
The glories and disgraces,
The voices of dear friends, the look
Of old familiar faces!
Kind Mater smiles again tom e,
As bright as when we parted;
I seem again the frank, the free,
Stout-limb’d, and simple hearted!
Pursuing every idle dream,
And shunning every warning;
With no hard work but bovney stream,
No chill except Long Morning:
Now stopping Harry Vernon’s ball
That rattled like a rocket;
Now hearing Wentworth’s Fourteen all!’
And striking for the pocket;
Now feasting on a cheese and flitch, -
Now drinking from the pewter;
Now leaping over Chalvey ditch,
Now laughing at my tutor.
Where are my friends? I am alone;
No playmate shares my beaker;
Some lie beneath the churchyard stone,
And some – before the Speaker;
And some compose a tragedy,
And some compose a rondo;
And some draw sword for Liberty,
Tom Mill was used to blacken eyes
Without the fear of sessions;
Charles Medler Iothed false wuantities,
As much as false professions;
Now Mill keeps order in the land,
A magistrate pedantic;
And Medlar’s feet repose unscann’d
Beneath the wide Atlantic.
Wild Nick, whose oaths made such a din,
Does Dr Martext’s duty;
And Mullion, with that monstrous chin,
Is married to a Beauty;
And Darrell studies, week by week,
His mant, and not his Manton;
And Ball, who was but poor at Greek,
Is very rich at Canton.
And I am eight-and-twenty now; -
The world’s cold chains have bound me;
And darker shades are on my brow,
And sadder scenes around me;
In Parliament I fill my seat,
With many other noodles;
And lay my head in Jermyn Street,
And síp my hock at Boodle’s.
But often, when the cares of life
Have set my temples aching,
When visions haunt me of a wife,
When duns await my waking.
When Lady Jane is in a pet,
When Captain Hazard wins a bet,
Or Beaulieu spils a curry, -
For hours and hours I think and talk
Of each remember’d hobby;
To shiver in the Lobby;
I wish that I could run away
From House, and Court, and Leveé,
Where bearded men appear to-day
Just Eton boys grown heavy, -
That I could bask in childhood’s sun
And dance o’er childhood’s roses,
And find huge wealth in one pound one,
Vast wit in broken noses,
And call the milkmaids Houris, -
That I could be a boy again, -
A happy boy, - at Drury’s.
Winthrop Mackworth Praed: Iskola és iskolatársak
Tizenkét éve még csak gúnyoltam
A piszkos üzletet s a tőzsdét,
Mi az a „részvény”? – nem is tudtam,
Csak írtam a szép szapphói költést;
Róma s Trója utcáit róttam,
Sorssal s Fúriákkal vacsoráltam, –
Tizenkét éve gyerek voltam,
Boldog fiú a Drury-házban.
Tizenkét év! – s mennyi gondolat,
Sok fakult kín s régi örömök,
E suttogott szó mindent visszahoz
Az emlékezet kincsei közül;
Mezők, farmok, könyvek és ütők,
A dicsőség és a szégyen foltja,
Barátok hangja, drága arcok,
Kiket az idő el nem sodort ma!
Oly fényes, mint mikor elváltunk;
Látom magam: őszintén, szabadon,
Erős lábbal, tiszta szívvel járunk!
Kergetve minden kósza álmot,
S kerülve minden intést, óvatot;
Csak a folyó volt nehéz, s a hajnal,
Mi hideg borzongást hozott.
Most megállítva Harry Vernon labdáját,
Mely süvített, akár egy rakéta;
Hallva Wentworth „Tizennégy!” kiáltását,
S zsebre vágva a pontot azóta;
Lakmározva sajtot és szalonnát, –
Iva az ónkupa hűvös oldaláról;
Átugorva Chalvey árkát s a sáncát,
S nevettünk tanárunk fejének formájáról.
Hol vannak barátaim? Egyedül vagyok;
Kupámon nem osztozik már játszótárs;
Van, ki a templomkert köve alatt nyugszik,
S van, ki a Szónok előtt áll – ez a sors-váltás;
Van, ki tragédiát ír éppen,
Van, ki rondót szerez vígan,
Van, ki a Szabadságért ránt kardot,
S van, ki periratot körmöl unottan.
Tom Mill verekedett, szemeket festett feketére,
S nem félt, hogy törvény elé citálják;
Charles Medlar a rossz versmértéket úgy gyűlölte,
Mint a hazug embernek a száját;
Most Mill tart rendet az országban,
Mint pedáns bíró, zord s fanyar;
Medlar lába meg pihen – mérték nélkül –
Hol az Atlanti-óceán vize kavar.
A vad Nick, kinek szitka oly hangos volt,
Most Martext doktor tisztét tölti be;
S Mullion, kinek álla oly otromba volt,
Egy szépség lett a felesége, íme;
Darrell pedig hetente csak a Bibliát
Bújja, s puskáját már régen eladta;
Ball meg, ki görögből csak a port fogta,
Kantonban a vagyont ma lapáttal tartja.
S huszonnyolc éves vagyok immár; –
A világ hideg lánca vert béklyóba;
Sötétebb árnyak gyűltek a homlokomra,
S szomorúbb jelen vár rám azóta;
A Parlamentben ülök a székemen,
Sok más ostobával egy sorban,
Jermyn Streeten hajtom fejem éjjel,
S boromat kortyolom a klubomban.
De gyakran, mikor az élet gondjai
Lüktető fájdalmat hoznak fejemre,
Mikor egy feleség képe kísérti éjemet,
S hitelezők várnak az ébredésemre;
Mikor Lady Jane-nek rossz a kedve épp,
Vagy Hoby sürget, s a türelme fogy,
Mikor Hazard kapitány nyer egy fogadást,
Vagy Beaulieu a curry-t a ruhámra szórja, –
Órák hosszat csak a régi kedvtelésekről
Gondolkodom s beszélek szüntelen;
Vágyom a Költők Sétányán időzni már,
S a folyosón vacogni önfeledten;
Bár elszökhetnék a Háztól, az Udvartól,
Hol a sok szakállas, nehézkes férfi
Csak olyan, mint az etoni kisdiák,
Kit a sors mázsás súlyokkal mér ki, –
Bár süttethetném arcom a gyermekkori napon,
S táncolhatnék gyermekségem rózsáin,
Hol mesés kincs volt egyetlen fontnyi pénz,
S nagy bölcsesség a betört orr romjain;
S Datchet Lane-nél eljátszhatnám Sir Gilest,
S a fejőlányt tündérnek hívhatnám, –
Bár lehetnék újra boldog kisfiú,
Ott, a régi Drury-házban, s annak udvarán.
Érdekességek és magyarázatok az olvasónak:
Eton College: Anglia leghíresebb és legexkluzívabb középiskolája, ahol a vers játszódik.
Drury’s: Az iskola egyik diákotthona (háza), ahol a szerző lakott.
Sapphics: Szapphói versmérték. Az akkori oktatás alapja az volt, hogy a diákoknak tökéletesen kellett verselniük görög és latin nyelven.
Alma Mater: "Tápláló anya" – az iskola szeretetteljes megnevezése.
Bovney stream / Chalvey ditch: Helyszínek az iskola mellett, ahol a fiúk eveztek vagy bátorságpróbákat (árokugrást) tettek.
The Speaker: Az angol Parlament alsóházának elnöke. Akire a vers utal, politikus lett.
John Doe: A jogi angolban az ismeretlen személy vagy a „minta-alperes” neve. Arra utal, hogy valaki unalmas ügyvéd lett.
Kanton: Ma Kuangcsou (Kína). A gyarmati időkben a távol-keleti kereskedelem központja volt, ahol hatalmas vagyonokat lehetett gyűjteni.
Hoby: A korszak leghíresebb (és legdrágább) csizmakészítője Londonban.
Poet’s Walk: Egy vadgesztenye-fasor Etonban, a diákok kedvelt sétatere.
Sir Giles: Egy népszerű korabeli színdarab gonosz karaktere, akit a diákok szívesen utánoztak.
2026. február 24.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével
