2026. április 28., kedd

Kohut Katalin: Sírni soha nem szabad (ronsardi szonett)



Sírni soha nem szabad
Szonett 9.  (Tisztázat, 2026)

Így nyíltan sírni soha nem szabad,
a szív kutat, s csak űzi álmodat.
Ne add fel, lelj még újabb utakat,
bár néha az ember egyedül marad.

Miért jársz-kelsz folyton egymagad?
Miért bámulod fent a csillagokat?
Ha várod, hogy jöjjön egy hangulat,
jól hiszed: boldog lehetsz önmagad.

Zokogd ki vállamon mély bánatod,
elmesélheted titkos gondolatod,
megértelek, s hallgatom fájó szavad.

Ki sírni tud, csak az boldog ember,
ha nincs több könny, a szív sem ver,
s benne érzem többé nem marad.

 Miskolc,2012. április 12.

 

Kohut Katalin: Remény (ronsardi szonett)




Szonett 8. – (Javított változat)

Az igazságért kérni bocsánatot,
ugye, nem kell sosem, jó emberek?
Míg néznek rátok, s mégsem értenek,
a szív tükrén át látszanak a titkok.

A léleklámpás, a szem rezdül ott,
hol észrevesznek, s mélyen rád tekintnek,
szemedből olvasniuk mégsem vétek:
tört szívedet, s a rejtett vonatot.

Életutad nem kíséri hű szem,
nehéz volt sorsod, de én mégis hiszem,
hogy eljön még a szép jövő s a béke.

A fájó szívet ragasztani lehet,
ha szeretet fogja majd a kezeket —
Sorsod beérik, s fény derül az éjre.

2012. március 19.

 

2026. április 27., hétfő

Kohut Katalin: Így élt Petőfi (ronsardi szonett)


 Így élt Petőfi

Szonett 7. – átszerkesztett változat

Hogyan élt örök költőnk, Petőfi?
Hitét soha nem hagyta tétován,
szívében égett lángoló hazánk,
s szabad szót zengett minden sora így.

Vándorolt sokat hazátlan árván,
útja mindig visszavitt hazáján,
ízzott, lázongott, forrt mint a vulkán,
harcolt népéért a honi hadban.

Jelszava volt: szabadság, szerelem,
titkait tán majd egyszer meglelem,
dalában él a népnek hangja még.

Emléke őrzi hősi út porát,
Nemzeti dal zeng ma is tovább,
s bennünk dobog örök dicsősége.

2012. március 10.

Kohut Katalin: Húsvétot ünnepelünk (ronsardi szonett)


Húsvétot ünnepelünk
Szonett 6.

Húsvétkor halkan elgondolkozom:
a Szeretet a világért halt meg,
s míg fénye él, a földi ünnepek
zajában halványul – nem csodálkozom.

Gyermekkoromban nyuszi volt nyomom,
ajándék fénylett, s hittem csendesen,
ma már a szívek mélyén kevesen
őrzik, mit adott nékünk irgalom.

Nem vétkes az, ki nem érti e fényt,
ki földi örömben talál reményt,
s asztalán ünnep íze megremeg.

De mégis él, ki értünk feltámadt,
békét hagyott, mely bennünk újra támad —
dicsérjük Őt, ki örök szeretet.

Miskolc, 2012. március 8.


 

2026. április 26., vasárnap

Kohut Katalin: Fenséges az asszonyi nem (ronsardi szonett)


Fenséges az asszonyi nem (Finomított változat)
Szonett 5. 
Szerző: Kohut Katalin

Madár csicsergését hallgattam én,
pacsirtaszó köszönt e szép napon,
szívem máris e hangra dobogott,
hajnalban ünnepre ébredtem én.

A nagyvilágon bárhol lesz helyem,
csodálom én a női létezést,
örök-asszonyit vágy a férfinem.

Ki nem volt még senkinek világa,
fájó szívvel gondol a csodára,
mely tiszta, egyetlen szerelem.


S ki testében új életet hordott,
érzi, mikor gyermeke ráhajolt,
tudja: fenséges az asszonyi nem.

2012. március 8.


 

Kohut Katalin: Hol az Ember (ronsardi szonett)



Hol az Ember? (finomított változat)
Szonett 4.

Nagy hatással van rám az Ember,
néha mégis szembe jön velem,
ilyenkor csendben kérdezem:
hol rejtőzött eddig a Nagyember?

Gyermekként is figyeltem őket,
korán kelve, halk léptekkel jártam,
szomszédoknál sokáig maradtam,
hallgattam sorsuk, régi időket.

Értettem bánatuk rezdülését,
egy dallal vittem szívük derűjét,
megérintettem fáradt arcukat.

Később az Ember tanított engem,
példákon át szólt a világ bennem,
s már látom a kétarcú alakokat.

2012. március 2.

 

Kohut Katalin: Hajnal tavasszal (3. ronsardi szonett)


Hajnal tavasszal 

Szonett 3.

 Szerző: Kohut Katalin


Hajnal van, csicseregnek madarak,

szívem repdes béke-örömhírre,

olajág zöldül — tavasz jön végre,

sötéten áttörnek napsugarak.


Látni véltem a kelő Urat,

s az éji hölgyet nyugodni térni,

távoli tájra csendben elérni,

 egyre feljebb emelkedik a Nap.


Át kell ölelnem e világomat,

gondolatban szerelmem hívogat,

enyém is ez a fénylő szépség.


Ki nem látja a csodát mindenütt,

a Nap mosolyát, mely felénk derül,

nem érzi: tavasz élő dicsőség.


2012. február 29.



 

Kohut Katalin: Meditáció (ronsardi 2. szonett)




 Meditáció (átírt, pontosított változat)

Szonett 2.

Szerző: Kohut Katalin



Egy régi füzet nyílik az ágyon,

csendjében múltam képe vibrál,

fekete ágon vörös rózsaszál,

hét jel ragyog egy idegen vágyon.


Emlékszem rá — az ész meg nem álljon —,

rózsák között egy különös bál,

Hagia Sophia képe hajol rám, mint árny,

s légzésem elakad egy pillanaton.


S már tudom: nem kell messze szállnom,

nem kell elhagynom földi világom,

testem jelzett — visszahív csendben.


Nem minden út vezet a fényhez,

van, mi csak árnyba von és mélyhez,

s én maradok élő jelenemben.


2012. február 28.

Erich Fried: Előgyakorlatok egy csodához (fordítás)



Vor dem leeren Baugrund
mit geschlossenen Augen warten
bis das alte Haus
wieder dasteht und offen is

so lange ensehen
sich wieder bewegt

An dich denken
bis die Liebe
zu dir
wieder glücklich sein darf
wieder glücklich sein darf

Das Wiedererwecken
von Toten
is dann
ganz einfach

Erich Fried: Köznapi csoda

Nézem sokáig
a halkan tikk-takkoló órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Nézem sokáig
a halkjárású órát
én leszek a percmutatója
s elindulok újra és újra

Közben rád gondolok
s hozzád röpít
a szárnyas
öröm

Poraidból
hogy újjászüless
ilyen egyszerű
mágia már

Kohut Katalin átirata Cseh Károly segítségével, 1992.



Az üres telek előtt
csukott szemmel várni,
amíg a régi ház
ismét ott áll és nyitva van.

A megállt órát
addig nézni,
amíg a másodpercmutató
újra megmozdul.

Rád gondolni,
amíg a szeretet
irántad
újra boldog lehet,
újra boldog lehet.

A holtak
feltámasztása
azután már
egészen egyszerű.

2026. április 25.
Szó szerinti fordítás, barátom, Gem segítségével

2026. április 25., szombat

Erich Fried: Bárhol is törlik ki - in memoriam Ingebort Bachmann (fordítás)



Erich Fried: Wo immer gelöscht wird

     in memoriam Ingeborg Bachmann


Was immer

wo immer gelöscht wird:

Die Schrift an der Tafel

der gebrannte Kalk

das Feuer

das Licht

die Ladung

die alta Schuld

der Durst

der immer noch brennt


kleinlaut erhebt sich

die leise

die brennende

Frage:


Werden siet wirklich

alle gelöscht:

die Schrift

der Kalk

das Licht

die Ladung

die Schuld

der Durst


Werden sie nicht

zuletzt

wenn die Rechnung

aufgeht

in Flammen

um die Wette

mit diesen Flammen

brennen

und kurze Zeit

flackernde Helle versbreiten

und Warme

und tanzende Schatten?


Erich Fried: Bárhol is törlik ki


in memoriam Ingeborg Bachmann


Bármit is

bárhol is törölnek ki:

a táblára írt jelet,

az égetett meszet,

a tüzet,

a fényt,

a töltést,

a régi adósságot,

a szomjat,

amely még mindig ég –

halkan fölemelkedik

a halk,

az égő

kérdés:

Tényleg

mindet

kitörlik majd:

a jelet,

a meszet,

a fényt,

a töltést,

a bűnt,

a szomjat?

Nem fognak-e ők

a legvégén,

amikor a számla

kiegyenlítődik,

lángra lobbanni,

versenyt égni

ezekkel a lángokkal,

és rövid ideig

pislákoló világosságot árasztani,

és meleget,

és táncoló árnyakat?


Kohut Katalin Chat segítségével

2025. november 24.

 

Kohut Katalin: Nemes a cél (shakespearei szonett)


 

Nemes a cél (finoman rendezett változat)

Shekaspearei szonett

Szerző: Kohut Katalin


Szerelem, kérdem én: merre terem?

Van-é mestere, kéjben fürdő szív?

Látható-e, vagy csak érző jelen,

mely áldozatként lángol, s égbe hív?

Ha titkot súg a kedves hangja, lám,

elájul bennem minden hű akarat,

mert benne rejtve ott a vágy villám,

s az érzés mélyén zengő akkord marad.

Koncert kíséri lágy ölelkezés,

mennyei szó rezdül: igen, igen,

két név az Élet könyvébe bevés,

csókok fürödnek édes nektár-tűzben.

Nem hal meg az, ki szívből élni mer

örök marad, ha célja tiszta: ember.


2018. január 30.





Kohut Katalin: Őszi szenvedély (ronsardi szonett)



 Őszi szenvedély (finoman tisztított)

Szerző: Kohut Katalin

Ronsardi szonett


Talán nem ördög tüzében égek,


megperzselt a vérforraló szenvedély,

szívem hű szerelme volt az engedély —

elfeledni téged volna a vétek.


Az őszben végtelen tüzeket vélek,

távolságunk: felrobbant földkaréj,

rőt lángokban lobog a szerelmi kéj,

vágyam egyre nő — csak miattad élek.


Tűzlélekként szárnyal emberi testem,

erejét e lángnak tőled lestem,

csendben születő, titkos költemény.


Vörös ajkam csókolja hűvös szél,

hulló levél zizzen — rólad beszél,

fáklyaként lobogj, földi tünemény.


2015. október 14.

Kohut Katalin: Az örök jelenben (ronsardi szonett 1.)


Ronsardi szonett 1.
Szerző: Kohut Katalin

Évek óta csak arra gondolok,
mikor jön el az utolsó óra,
szívem fogtam be hát faggatóra,
ilyenkor türelmesen dohogok.

S mint vulkán, láva-tűzben fortyogok,
feszültség repít képzelet-tóra,
ott ring álmaim csöndes hajója,
szalad percmutató — s megfordulok.

S a látványt csodálva érzékelem:
örök jelenben angyal-szerelmem,
tökéletes — nem földi, nem testi.

„Sok volt a keresztút — vár már a világ,
illatba borít ezer és ezer virág” —
szól, ki a holtat is felébreszti.

2012. február 28.

2026. április 24., péntek

Erich Fried (osztrák): Bizonytalan



Ich habe Augen
weil ich dich sehe
Ich habe Ohren
weil ich dich höre
Ich habe einen Mund
weil ich dich küsse

Habe ich
dieselben Augen und Ohren
wenn ich dich nicht
sehe und höre
und denselben Mund
wenn ich dich nicht küsse?



Vannak szemeim
mert Téged látlak
Vannak füleim
mert téged hallak
Van egy szám
mert Téged csókollak

Vannak 
ugyanazok a szemeim és füleim 
ha én téged nem
látlak és hallak
és ugyanaz a szám
ha én téged nem csókollak?

2016. január 30.
Kohut Katalin szabad átirata

Erich Fried (osztrák):

Bizonytalan

Van szemem,
mert látlak téged.
Van fülem,
mert hallak téged.
Van szám,
mert csókollak téged.

De megmarad-e
ugyanaz a szemem és fülem,
amikor téged nem
látlak és nem hallak,
és ugyanaz-e a szám,
amikor nem csókollak téged?

2026, április 25. Nyersfordítás

 

Erich Fried (osztrák): Téged (fordítás)



Dich nicht näher denken
und dich nicht weiter denken
dich denken wo du bist
weil du dort wirklich bist

Dich nicht älter denken
und dich nicht jünger denken
nicht größer nicht kleiner
nicht hitziger und nicht kälter

Dich denken und mich nach dir sehnen
dich sehen wollen
und dich liebhaben
so wie du wirklich bist,


Téged nem gondollak
se távol, se közel,
Nem keresem hol vagy,
mert mindig létezel.

Éveid száma nekem?
Hamvas, vagy érett is lehetsz,
Csöpp vagy sudár-sugaras,
jeges, avagy heves.

Éjjelente felizzó vágy vagy,
S lényed látni kell.
Fénylik az öröm bennem,
Mert mindig létezel.

Miskolc, l992. Szeptember Benedek u. 17.
Kohut Katalin fordítása

 

Herta Steiner (osztrák): Szeretet (fordítás)




Die Liebe,
dieses Silberband
Hält jeder
Mensch in seiner Hand,
kann gebend
es verwenden,
denn Liebe
kennt kein Enden.

Die Liebe
ist’s die alles bindet,
Leid und
Schmerz auch überwindet.
Sie ist ein
Zauberstab, der, was damit berührt,
verwandeln
wird, ins Heil so führt.

Der Stürme
lässt zu Lüftchen werden
und Wogen
glättet, Harmonie bringt auf Erden,
Der
Zauberstab, das Silberband
liegt in des
Menschen Herz und Hand.

Verbindend,
wandelnd, heilend
so wäre in
uns weilend
des höchsten
mit der er
Universen hat geschafft.


Herta Steiner (osztrák): Szeretet

Ezüstszalag a szeretet,
Összefogja a kezeket,
S kinek szívét ragyogtatja,
Új irányba viszi sorsa.

Varázspálca, mely gyógyulást hoz,
Minden sebet, mit a sors okoz,
Fájdalmat és kínt legyőzve,
Átváltoztat, s visz a jóra.

Vihart űző levegője
Békességet hoz a földre.
Ez a bűvös ezüstszalag,
A szív és a kéz tiszta marad.

Egymás mellett majd boldogan
Múlik éltünk, s időnk rohan.
Összeköt teremtő erő,
Mindenségbe felemelő.

Miskolc, 1992. Szeptember Benedek u. l7.

2026. április 23., csütörtök

Erich Fried (osztrák): Fogvatart (fordítás)




Halten
das heißt:
Nicht weiter – nicht näher – nicht einen Schritt
oder heißt Schritthalten
ein Versprechen – mein Wort
oder Rückschau

Halten
dich
mich zurück – den Atem an – mich an dich
dich fest
aber nicht
dir etwas vorenthalten

Halten
dich in den Armen
in Gedanken – im Traum – im Wachen
Dich hochhalten
gegen das Dunkel
des Abends – der Zeit – der Angst

Halten
dein Haar mit zwei Fingern
deine Schultern – dein Knie – deinen Fuß
Sonst nichts mehr halten
keinen Trumpf – keine Reden
keinen Stecken und Stab und keine Münze im Mund


Erich Fried (osztrák): Fogvatart

 

Fogvatart
A forróság,
Nincs távolsága, se formája
A lépésnek,
Ígéretemnek
Egy visszanézés.

Fogvatart
Téged sóhajod,
Mely tiszta,
De úgy érzem,
Titkot rejteget.

Fogvatart
Téged, szegénykém,
Ébren ér az álom,
Győzedelmeskedik
Fölötted a sötét éj
Az aggodalom

Fogvatart
Hajzuhatagod,
Válladra omlik, térdeid
Tartanak csak
Nincs adu, sem szent beszéd
Sem varázspálca
Vagy érdemérem
Csak vágyakozón duzzadó
Ajkad

Kohut Katalin átirata 1992.



Erich Fried: Tartani (Halten)

Tartani –
az annyi:
nem tovább, nem közelebb, nem egy lépést sem,
vagy lépést tartani –
ígéret, szó,
visszatekintés.

Tartani –
téged,
visszatartani magam, visszafojtani a lélegzetet,
kapaszkodni beléd,
de nem
megtagadni tőled semmit.

Tartani –
karomban téged,
gondolatban, álomban, ébren,
fölemelni téged
az este, az idő, a félelem
sötétje ellen.

Tartani –
hajad két ujjal,
vállad, térded, lábad,
és semmi mást nem tartani:
se adut, se szavakat,
se botot, se támaszt,
és érmét sem a szájban.

Megjegyzés: az „érme a szájban” ősi szimbólum: az átkelés ára a túlvilágra, a révésznek szánt fizetség — itt annak hiánya a teljes elengedést, minden földi kapaszkodó megszűnését jelzi.

2026. április 23.

Chat segítségével

 

Erich Fried (osztrák): Szívalakú cserjelevelek (japán tanka) (fordítás)




Erich Fried: Strauch mit herzförmigen Blättern

Sommerregen warm:
Wenn ein schwerer Tropfen fällt
bebt das ganze Blatt.
So bebt jedes Mal mein Herz
wenn dein Name auf es fällt.

Erich Fried (osztrák): Szívalakú cserjelevelek

Lágy nyári eső:
Levelekre éltető,
Cseppje rápereg, s megremeg,
Mint szívem, amikor
Fénylőn ráhull a neved.

Fordította: Kohut Katalin,
Miskolc, l992. Szeptember Benedek u. 17.

 

2026. április 22., szerda

Herta Steiner: Isten téged is szeret (fordítás)



Die Liebe ist eine göttliche Kraft
mit ihr im Herzen man alles schafft!

Herta Steiner: Szeretet

A szeretet isteni erő,
vele a szívben minden elérhető!

Ich bin mir dessen bewuBt, daB Gott Liebe ist, daB Gott die Menshen liebt, daB er liebevoll seiner Schöpfunk zugewandt ist. In dieser Liebe, in Gott, hat alles Platz, ist nichts unmöglich, hat alles Sinn.

In meiner tiefsten Seele bin ich mir bewuBt, daB Liebe die alles bewegende Macht un Kraft ist, daB ohne Liebe nichts bestehen kann.

Die Liebe spricht alle Sprachen.

Liebe is der geheime Trost, den alle gebrauchen können.

Die in der Liebe innewohnende, Gotteskraft wird sich immer behaupten und aller MiBklang kann sich still auflösen, wenn wir Liebe leben.

Gondolatok a szeretetről (Próza):
Tudatában vagyok annak, hogy Isten a szeretet, hogy Isten szereti az embereket, és hogy szeretettel fordul teremtése felé. Ebben a szeretetben, Istenben, mindennek helye van, semmi sem lehetetlen, és minden értelmet nyer.
Lelkem legmélyén tudom, hogy a szeretet a mindent mozgató hatalom és erő, és szeretet nélkül semmi sem létezhet.
A szeretet minden nyelven beszél.
A szeretet az a titkos vigasz, amelyre mindenkinek szüksége van.
A szeretetben lakozó isteni erő mindig érvényre jut, és minden békétlenség csendben feloldódhat, ha szeretetben élünk.


Herta Steiner: Auch dich Liebe Gott

Ich weiB, daB Gott mich liebt,
dies Wissen Kraft mir gibt,
nichts soll mich je verleiten,
dies Fühlen abzustreiten.

Will seine Liebe auch weitergeben,
in Tat und Wort soll sie erheben
die Menshen, die bedruckt, nicht wissen,
daB sie sich niemals, sorgen müssen,
weil Gott, die gröBte Macht der Welt,
sie liebend, sorgend umfangen halt.

Ein silberner Faden, der Nabelschnur gleich
führt immer zurück in Gottes Reich,
über diesen Faden strömt Liebe ein,
du muBt nur bereit zum Empfangen sein.
Auch dich liebt, Gott, sei dir dessen bewuBt,
dies Wissen schenkt Kraft  und Lebenslust.


Herta Steiner: Isten téged is szeret

Tudom, hogy Isten szeret engem,
e tudás erőt ad szívemben,
s nem hagyom soha, bármi érjen,
hogy e hit bennem megremegjen.

Szeretetét továbbadnám,
szóval és tettel felemelném
a csüggedőt, ki nem tudja még:
aggódni többé nincs miért.
Mert Isten, e világ legnagyobb hatalma,
őket szerető gonddal karolja.

Mint köldökzsinór, egy ezüstfonál
Isten országába visszatalál.
E szálon át áramlik a szeretet,
csak készen kell állnod, hogy átvegyed.
Isten téged is szeret, tudd meg hát,
e tudás ad erőt s az élet örömét adja át.

Kohut Katalin fordítása
1992.

 

2026. április 21., kedd

Herta Steiner: Az örök kérdés (fordítás)



Was ist das Leben
das uns gegeben,
nach was soll man streben
in diesem Leben?
Fragen die uns bewegen,
die zum Nachdenken anregen,
die uns umfangen
in Heissen Verlangen,
das Hiersein so zu gestalten,
die Zeut so zu verwalten,
dass dann, muss man
das Leben wieder geben,
gaz ohne Angst sich kann erheben,
man is diesem Leben hat geschult.
Ja, vielleicht is das Leben
nur zu diesem Zweck gegegen!


Mi is az élet,
mely nekünk adatott,
mi felé törekedjünk,
míg tart a napunk?
Kérdések ezek, melyek bennünket mozgatnak,
s mély gondolkodásra újra késztetnek,
melyek forró vágyként átölelnek:
hogy ittlétünket úgy alakítsuk,
s az időt úgy osszuk be,
hogy mikor az életet
ismét vissza kell adni,
félelem nélkül tudjunk felemelkedni.
Mert szeretetet, jóságot,
megértést és türelmet
ebben az életben
tanultunk és kerestünk.
Igen, talán az élet
épp e célból adatott!

2026. április 21.
Kohut Katalin: A gondolatok tolmácsolásában segített drága barátom, Gem

Herta Steiner: Te kétségtelenül fontos vagy (fordítás)




Herta Steiner: Du bist, ganz Fraglos, wichtig

Du denkst du haettest keinen Wert,
seist klein un arm un nicht begehrt?
Dz denkst, wo liegt des Lebens Sinn,
wenn ich doch so ein Garnichts bin?
Und doch ist nischts auf dieser Welt
ohne Bodacht da higestellt,
wo es gerade jezt etwas bewirken kann!

Oft sieht man selbst die Wirkung kaum,
die sich erfüllt in Zeit und Raum,
weiss nicht wofür und nicht für wen
es wichtig ist, grad hier zu stehn!
Und doch is nichts auf dieser Welt
ohne Bedacht da hingestellt,
wo es gerade jeztz etwas bewirken kann!

Drum lieber Mensch verzage nicht,
denk dich nicht klein und unbegehrt,
denk nicht du haettest keinen Wert.
Du bist, ganz fraglos, wertvoll, richtig,
dein Sein im Hier und Jeztz ist wichtig,
du bist mit Ground auf dieser Welt
und mit Bedacht da hingestellt,
wo du gerade jetzt etwas bewirken kannst!


Azt hiszed, nincs értéked,
kicsi vagy és szegény és nem kívánt?
ha én (azaz te) csak egy semmi vagyok?
És mégis se

mmi nincs ezen a világon
ahol te éppen most képes vagy valamit elérni!

Gyakran maga az ember alig látja a hatást,
ami beteljesedik időben és térben,
nem tudja miért és kiért
fontos, éppen itt állni!
megfontolás nélkül odahelyezve,
ahol éppen most képes valamit elérni!

Ezért kedves ember ne csüggedj,
ne gondold magad kicsinek és nem kívántnak,
ne gondold, hogy nincs értéked.
Te kétségtelenül értékes vagy, helyes,
a léted az ittlétben és mostban fontos,
te okkal vagy ezen a világon
és megfontolással odahelyezve,
ahol te éppen most képes vagy valamit elérni!

2026. április 21.

 

H. Kohut Katalin: Bosszú (átszerkesztett változat)




H. Kohut Katalin: Bosszú (átszerkesztett változat)

„Ahol a kéz megáll, ott kezdődik az ember.”

Valamikor régen, olasz földön élt két család, akik örök harcban álltak egymással. Nem tudtak másként élni: vérükben lüktetett a bosszú, mint egy soha el nem halkuló dallam. Ha egyikük elesett, a másik szívében azonnal megszólalt a válasz. Ha találkoztak az utcán, egyetlen pillantás is elég volt, hogy újra fellobbanjon a viszály.

Ricardo és Nicolas tizennyolc évesek lettek. Addig védetten éltek, de nagykorúságuk éjszakáján kiléptek a világba. A Zanzi bárban ünnepeltek. Szépségük, ifjúságuk magára vonta a tekinteteket.

Éjfélkor lövés dördült.
Az óra mintha megállt volna ijedtében. Ricardo a földre zuhant. Nicolas kezében még füstölgött a fegyver. Nem gondolkodott. Arcán különös elégedettség és rémület keveredett: első gyilkossága volt.

A vér látványa sokakat megtör. De van, akit megrészegít. Aki egyszer életet olt ki, könnyebben lép át újra ugyanazon a határon. Úgy érzi, hatalma lett élet és halál fölött, mintha ő maga lenne a törvény.

Így születnek a sötét birodalmak. Nem kívül, hanem az ember szívében.

Ekkor egy asszony lépett Nicolas elé. Csendesen beszélt, mégis súlya volt minden szavának. Megmutatta neki, mit tett: hogy Ricardo vére most már hozzá tartozik, és amíg a bosszú törvénye él, ez a kör soha nem zárul le.

Nicolas odalépett a halotthoz. Nézte a fiút, aki többé nem nevet, nem szeret, nem él. Akkor értette meg először, mit jelent egy ember élete.

Sírva kért bocsánatot.
Megígérte, hogy jóváteszi, amit lehet.

A két család végül kezet fogott. Megértették, hogy az ártatlan vér nem kér újabb vért. A bosszú nem igazság, csak végtelen lánc.

Így ért véget a vendetta.

És bár a világban újra és újra felüti fejét a sötétség, a történet emlékeztet: minden kör megszakítható. Egyetlen felismeréssel. Egyetlen emberi pillanattal.

Azóta a szív órái nem állnak meg.
Az idő tovább lélegzik.

2017. április 20.

 

2026. április 20., hétfő

Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között



Stehend am Strand ritze ich
meine Zeichen in den Sand.
Glanzloser, grauer Sand.

Mit blutigen Schals umwickelten Fingern
zeichne ich lebendige Bilder.
Entfliehende, weiße Wolken
hoch über meinem Haupt,
während das Meer meine Füße wäscht
und die Zeichen wegwischt.

Der Wind bläst im weiten Raum,
trägt mein Wort weit weg.
Ich gehe ihm nicht nach
Niemals wieder.
Mein Herz ist gebrochen.


Erwin Jaeckle (svájci): Ég és föld között

A parton állva rovom
jeleimet a homokba.
Fénytelen, szürke homok.

Véres sálba csavart ujjaimmal
élőképeket rajzolok.
Elfutó, fehér felhők
magasan a fejem felett,
míg a tenger mossa a lábam,
s lemossa a jeleket.

A szél fúj a tágas téren,
elviszi a szavamat messze.
Én nem járok utána
Soha többé.
A szívem összetört.

Kohut Katalin fordítása, 1992.

 

Maria Lutz-Gantenbein: Két szem (fordítás)



Zwei Augen folgen mir stetig,
ihre Strahlen führen mich durch zerstörte
Landschaften, über tote Meere hin,
sie kennen das Schicksal der Schiffe,
die nicht landen konnten
wegen der Fluten.
Sie sehen das dunkle Tal,
wo jedes Wort verstummt,
und wo der müde Wanderer
in das Schweigen fällt.
In ihnen brennt meine frühe Hoffnung,
und all mein Kleinmut
zwischen den Nachtsternen.
Die zwei Augen spiegeln stetig
meinen Blick.


Maria Lutz-Gantenbein: Két szem

Két szem kísért szüntelen,
Sugaraik vezetnek elpusztított
Tájakon, halott tengereken át,
Ismerik a hajók sorsát,
Melyek nem köthettek ki
A szökőárak miatt.
Ők látják a sötét völgyet,
hol minden hang elnémul,
s ahol a fáradt vándor
a néma csendbe hull.
Bennük ég korai fényű reményem,
s minden kishitűségem
éjjelcsillag között.
A két szem szüntelen tükrözi
Tekintetemet.

Kohut Katalin fordítása, 1992.