2026. március 26., csütörtök

Christian Morgenstern: A léckerítés (fordítás)





Es war einmal ein Lattenzaun,
mit Zwishenraum, hindurchzushaun.

Ein Aarchitekt, der dieses sah,
stand eines Abends Plötzlich da –

und nahm den Zwischenraum heraus
und baute draus ein Grosses Haus.

Der Zaun indessen stand ganz dumm,
mit Latten ohne was herum.

Ein Anblick Graesslich und gemein.
Drum zog ihn der Senat auch ein.

Der Architekt jedoch entfloh
nach Afri – od – Ameriko.

 Christian Morgenstern: A léckerítés

Volt egyszer egy léckerítés,
közte a rés: egy áttekintés.

Egy építész, ki erre járt,
megállt ott, s egy tervet gyárt –

Kivette mind a kerítés-közt,
s egy házat épített abból rögtön.

A kerítés ott állt, bután és pőrén,
csupán lécekkel, köz nélkül, csúnyán.

A látvány rút volt és gyalázat,
be is vonta a Tanács a házat.

Az építész meg messze szökött:
Afri- vagy Amerikóba költözött.

Miért lopták el a „közt”? – Segítség a vershez
Morgenstern nem egy kőművesről írt, hanem a szabadságról és a lényegről.
A láthatatlan érték: A kerítés lényege a léc közötti rés, mert azon keresztül látjuk a világot, ott jár át a levegő és a fény. Ez a „köz” jelképezi a lehetőséget, a szabadságot.
A modern rablás: Az építész a versben a rideg, anyagias világot jelképezi, amely mindent ki akar sajátítani. Még a „semmit” is eladhatóvá teszi: fallá (házzá) gyúrja a szabadságot, elvéve a kerítés (és az ember) lélegzetét.
A pőre valóság: Ami marad, az csak a „buta” keret, a lélek és tartalom nélküli forma. A Tanács pedig ahelyett, hogy az építészt büntetné, a kifosztott kerítést bünteti – pont úgy, ahogy a bürokrácia sokszor az áldozatot sújtja a tettes helyett.
Tanulság: Ne hagyd, hogy ellopják a „közeidet” – a csendjeidet, a nézéseidet, a belső szabadságodat –, mert azok nélkül csak élettelen lécek maradunk.

2026. március 26.

Gemini fordítása

 

Christian Morgenstern: A térd (fordítás)





Ein Knie geht einsam durch die Welt.
Es ist ein Knie, sonst nichts!
Es ist kein Baum! Es ist kein Zelt!
Es ist ein Knie, sonst nichts.

erschossen um und um.
als waers ein Heiligtum.

Seitdem gehts einsam durch die Welt.
Es ist ein Knie, sonst nichts.
Es ist kein Baum, es ist kein Zelt.
Es ist ein Knie, sonst nichts.


Egy térd megy magányosan a világon át.
Egy térd az, semmi más!
Nem fa az! Nem sátor-ponyvát!
Egy térd az, semmi más.

szétlőttek, oda-vissza.
mintha szent ereklye volna.

Azóta megy magányosan a világon át.
Egy térd az, semmi más.
Nem fa az, nem sátor-ponyvát.
Egy térd az, semmi más.

2026. március 26.

Gemini fordítása

 

2026. március 25., szerda

Kohut Katalin: Leányvédelem (átdolgozás)


„Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.”

A lánygyermek érkezése mindig változást hoz. Nemcsak a család életében, hanem a szívek rendjében is. Az apa tekintete megpihen rajta, az anya hangja lágyabb lesz, és a világ egy pillanatra csendesebbnek tűnik körülötte. A kislány jelenléte nem kér, mégis mindent megmozdít: mosolyt, figyelmet, óvást.

A lányokban különös érzékenység él. Ösztönösen keresik a kapcsolódást, a visszajelzést, a szeretet visszhangját. Örömmel mutatják meg magukat — hangban, mozdulatban, játékban. Ez nem tudatos szándék, hanem velük született nyitottság a világ felé.

Ez a nyitottság azonban védelmet is kíván. Nem tiltást, nem szigort, hanem jelenlétet. Olyan közeget, ahol a lány megtanulhatja, hogy értékes — nem azért, mert tetszik másoknak, hanem mert önmagában az. Ahol kérdezhet, ahol meghallgatják, ahol nem marad egyedül a saját érzéseivel.

A kamaszkor idején ez a keresés felerősödik. A tetszeni vágyás, a kíváncsiság, a közeledés mind természetes része a fejlődésnek. De itt válik igazán fontossá, hogy legyen körülötte valaki, aki nem ítél, hanem ért — aki nem elzár, hanem irányt mutat.

Mert egyetlen döntés sem kell, hogy végleg meghatározza egy lány életét. Az ember nem törik el attól, amit nem értett még teljesen — de szüksége van segítségre, hogy megértse. A védelem tehát nem félelemkeltés, hanem kísérés.

A fiúk nevelése ugyanilyen fontos része ennek. Meg kell tanulniuk, hogy a másik ember nem eszköz, hanem érző lény. A tisztelet nem tananyag, hanem alap — és ha ez jelen van, sok fájdalom meg sem születik.

A jövő embersége ott kezdődik, ahol a gyermeket nem hagyják magára azzal, amit még nem tud egyedül hordozni.

2026. március 24.


 

2026. március 24., kedd

Kohut Katalin: A boldogtalanság



Kohut Katalin: A boldogtalanság

Ahány ember, annyiféle boldogtalanság létezik, mégis van közös forrása: a világ, amelyben élünk. Ahol a javak nem emberség szerint oszlanak el, ott a lélek szegény marad akkor is, ha kívülről jólét látszik.

A történelem során sok rendszer ígért igazságot, mégis újra és újra ugyanaz ismétlődött: kevesek jóléte és sokak kiszolgáltatottsága. A szegénység nemcsak hiány, hanem szorongás – csendes fogság, amelyben az ember méltósága is sérül. Aki napról napra küzd a megélhetésért, annak a boldogság nem lehet teljes.

A pénztelenség a kapcsolatokat is próbára teszi. A szeretet ott él, de a folyamatos nélkülözés alatt elfárad, megalázottá válik. Ahogy fogy a szeretet, úgy halkul el az ember is: előbb a szava lesz bizonytalan, majd a hangja is elcsendesedik, végül szinte eltűnik a világ zajában.

A munkanélküliség elveszi az ember tartását, a kiszolgáltatottság pedig elnémítja a reményt. A világban egyre inkább háttérbe szorulnak a példák: az emberség, a tisztesség, a lélek nemessége. Helyüket közöny és könyörtelenség veszi át.

Amikor az ember kénytelen kiegyezni a rosszal, mert nincs más lehetősége, meghasonlik önmagával. Naponta adja fel egy darabját annak, ami ő volt. Ilyenkor nem kiabál, nem harcol – csak csendben feláll, és kilép a méltatlan helyzetből. A tömegben egyedül marad, de legalább nem árulta el önmagát.

A legnagyobb boldogtalanság mégis a szeretet hiánya. Mert szeretet nélkül az ember belül fogy el, még akkor is, ha tömeg veszi körül.

 

Átírva: 2026. március 24-én

2026. március 21., szombat

Herta Steiner: A pillanat (fordítás)



„Vannak versek, amik évtizedekig kísérnek bennünket. Ezt a német költeményt még a kilencvenes években, némettanulásom idején szerettem meg és fordítottam le először. Később, 2007-ben, az emlékeim összeszedésekor is elővettem, de az akkori írásaim nagy része azóta elveszett.
Mégis, a gondolat örök maradt: a pillanatoké a lényeg. > Most, egy csendes hajnalon, a régi emlékeket és a korábbi változatokat felidézve fésültem át újra a sorait, hogy megosszam veletek azt a békét, amit a jelen megélése ad. Fogadjátok szeretettel ezt a megújult fordítást és a hozzá készült hangulatképet.”
 


Verweile nock ein bißchen
du schöner Augenblick,
laß mich dich noch genießen,
ich fühle in dir Glück.

Ich weiß ich kann nicht halten
was Augenblicke schenken,
kann dehnen nicht die Zeit
und Augenblick nicht lenken.

Drum sag ich danke dir
für diese kurze Zeit,
wissend, daß der nächste Augenblick
für mich schon is bereit.

Wie kurz du bist gewesen,
wie schnell du auch vergangen,
halt als Erinnerung ich dich
im Herzen eingefangen.

Und wenn ein Augenblick mal kommt,
der nicht so schön wie du,
weiß ich, daß auch ein solcher
verfliegen wird im Nu.

Kann trösten mich mit dir,
der du so schön gewesen,
weil durch Bewußtheit ich erkannt
des Augenblickes Wesen.

Herta Steiner (osztrák): Pillanat
 
Még maradj velem egy kicsit
te csodálatos pillanat,
láthattalak örülni téged,
a szerencsém tapasztalat.
 
Tudom, meg nem tarthatom
ajándékait a pillanatoknak,
neghosszabbítani az időt nem lehet
és a pillanat nem hajt engemet.
 
Mellébeszéltem, köszönöm Neked,
ezt a rövidke időt szánták számodra
tudva, a jövő pillanat
már készenlétben van rád várakozva.
 
Mennyire rövid ideig voltál
miként gyorsaságod is régmúlt,
persze, emlék vagyok neked,
ölelgetésed foglyul ejtett múlt.

És amikor egy pillanat ha jön,
az nem olyan csodálatos,amilyen te vagy,
tudom én is, egy ily' pillanat
egyszeriben elillan hamar.
 
Vigasztalni képes engem veled,
gyönyörűség voltál nekem,
mert általad tudatosult bennem,
a pillanatoké a lényeg.
 
 
21:30 2007.05.27.
Kohut Katalin fordítása

Herta Steiner (osztrák): A pillanat

Maradj még egy kicsit velem,
te drága, szép pillanat,
hadd ízleljem a boldogságod,
mely benned rám ragadt.

Tudom jól, meg nem tarthatom,
mit a pillanat ád nekem,
az időt meg nem nyújthatom,
utat neki nem szabok.

Mégis, hálát adok érte,
e rövidke időért,
tudva: a következő perc
már készen áll, elért.

Bármily rövid voltál is te,
s tovatűntél hirtelen,
szívembe zárt emlék gyanánt
őrizlek meg szüntelen.

S ha jön majd oly pillanat is,
mely nem oly szép, mint te vagy,
tudom: az is tovaszáll majd,
s nyomot bennem nem hagy.

Veled vigasztalódom majd,
ki oly szép s tiszta voltál,
mert tudatossággal megértem:
a pillanaté a lényeg.

2026. március 21.
Gemini fordítása 

 

2026. március 20., péntek

Kohut Katalin: Apostol


Kohut Katalin: Apostol 

Petőfi Sándor ezt a terjedelmes művét 1848 nyarán írta, a forradalom eszméinek sodrában. Nem véletlen, hogy a főhős, Szilveszter szilveszter éjjelén születik: alakja már kezdetben is jelképes, a megújulás és a lázadás hordozója.

Szilveszter sorsa a szabadság eszméjének szélsőséges megélését mutatja. Olyan ember, aki eszméiért még a legközelebbi emberi kötelékeit is feláldozza. Emiatt ma talán fanatikusnak vagy szélsőségesnek látnánk, hiszen saját családját sem tudja megvédeni a nyomortól és a szenvedéstől.

Gyermekkorától kezdve a nélkülözés és a kiszolgáltatottság formálja. A világ igazságtalanságait nemcsak látja, hanem a saját életén keresztül tapasztalja meg. Ez adja lázadásának erejét, de egyben torzítja is látását: az eszme egyre fontosabbá válik számára, mint az emberi élet konkrét valósága.

A műben megjelenő világszabadság eszméje utópiává válik: olyan tökéletes társadalmi renddé, amely mindenki számára igazságos lehetne, de éppen az emberi különbségek és ellentétek miatt nem valósulhat meg. Szilveszter küzdelme így egyszerre nemes és tragikus, mert olyan célt szolgál, amely a valóságban elérhetetlen.

A szerelem és a szabadság kettőssége végig jelen van a műben. Szilveszter választása azonban egyértelmű: az eszmét helyezi mindenek fölé. Ez a döntés vezet oda, hogy szerettei szenvednek, sorsa pedig elkerülhetetlenül tragédiába torkollik.

Petőfi ezzel a figurával nemcsak a szabadság eszméjét mutatja be, hanem annak veszélyeit is: azt, amikor az eszme fontosabbá válik az embernél. Szilveszter alakja figyelmeztetés is: a legnemesebb cél is elveszítheti értelmét, ha közben az emberi élet és szeretet háttérbe szorul.

Így válik a mű egyszerre a szabadság dicséretévé és kritikájává. A világszabadság eszméje fennmarad, de megvalósítása örök kérdés marad az emberiség számára.

 2026. március 20.

2026. március 18., szerda

Gaston Leroux: Az Operaház Fantomja A "Zene Angyala" vagy a mélység szelleme? - Könyvajánló




A "Zene Angyala" vagy a mélység szelleme?


Gaston Leroux klasszikusa és Andrew Lloyd Webber világhírű musicalje több egy szerelmi háromszögnél. Ez a történet a lélek legmélyebb alagsoraiba vezet minket, oda, ahol a zsenialitás és a torzultság találkozik.


A Sátán fia és a Zene Angyala

A történet keretét egy tragikus sors adja: egy kisfiú, akit eltorzult arca miatt "Sátán fiának" neveztek és ketrecben mutogattak, az Operaház labirintusában lel menedéket. Ez a kontraszt határozza meg az egész művet: hogyan válhat valaki, akit a világ kitaszított és démoninak bélyegzett, a zene géniuszává?


A történet egyik legmegrázóbb eleme, hogy a Fantomot gyermekkorában cigányok mutogatták, mint a "Sátán fiát", ütlegelve és ketrecbe zárva őt. Ez a motívum rávilágít egy mély társadalmi és spirituális igazságra: a bűnbakképzésre. A cigányság, amely maga is sokszor kiszolgáltatott, elméletben és hitében élesen szemben áll az ördögi minőséggel. Ahogy egy ózdi cigányember nemrégiben tett bátor nyilatkozata is emlékeztetett: ők azok, akik közvetlen közelről tapasztalták meg, amikor a sötét erők (az "ördögök") támadásba lendültek.


A Fantom alakja a végletek szimbóluma. Az Operaház alagsorában, a láthatatlan világ mélyén felépített birodalma – a csodálatos oltárral, a zongorával és a zseniális építészeti megoldásokkal – megmutatja, mire képes az emberi szellem, ha a magány és a kitaszítottság fűti. Hatalmas mágussá vált, aki uralta a sötétséget, de mégis egy tiszta lélek, Christine szerelmére vágyott, hogy kiléphessen a fényre. Ez a történet örök emlékeztető: a legnagyobb kincsek és a legsötétebb démonok is a mélyben lakoznak, és csak a szív tisztánlátása döntheti el, melyiket hozzuk fel a felszínre.


Ez a szál visszaköszön a magyar zenei múltban is, például a Syrius együttes 1971-es "ördögi felvonulásában". A Fantom sorsa tehát nem csak egy párizsi mese: ő az a kitaszított, akire rásütötték a démoni bélyeget, és aki emiatt kényszerült az Operaház alvilágába, ahol végül maga is elkezdte játszani a rákényszerített sötét szerepet.


Christine, az árva leány, akinek apja megígérte, hogy egy angyal vigyáz majd rá, a Fantom titokzatos hangjában véli felfedezni ezt az égi pártfogót. Itt érünk el a legfontosabb kérdéshez, amit ma már tisztábban látunk: Vajon a hang, ami tanít, valóban angyali, vagy csak egy maszk, amit a mélység öltött magára?


A "Világ Ura" és a hamis szabadság álarca

A Fantom tragédiája nem csupán egy egyéni sors, hanem a "Sátán fiai" által gyakorolt hatalom tükörképe. Ahogy a Fantom az Operaház alvilágából irányítja a látható világot, úgy működik a "Világ Ura" is: a sötétségből építi fel birodalmát, és béklyókat rak a lelkekre.


A lázadás álcája:

A 20. század második felében, különösen a 70-es években (a Syrius és a Kex idején), a rockzene és a "szexuális felszabadulás" hívószavai mögött egy sötétebb terv bontakozott ki. Amit a fiatalság a kommunista elnyomás elleni lázadásként élt meg, az valójában az egyetemes erkölcs elleni támadás volt. A drogok, a cigaretta és a gátlástalan életmód nem szabadságot hoztak, hanem függőséget – pont olyat, mint amilyenbe a Fantom akarta kényszeríteni Christine-t a hangjával.


A hatalom természete:

A "Világ Ura" (az őskígyó) ezer éve ugyanazt a kottát használja:


A kísértés: Azt mondja, "szabad vagy", miközben a mélységbe vonz.


A bódulat: A drog és a "pokoltár" megnyitása elhomályosítja a tisztánlátást.


A csere: A tiszta angyali hangot (amit Christine apja ígért) felváltja a Fantom (a Sátán fia) delejes, kényszerítő ereje.


A Fantom birodalma a mélységben – a titokzatos gazdagságával és mágiájával – pontosan ezt a világuralmi törekvést szimbolizálja. Azt a hatalmat, amely nem felépít, hanem kisajátít, és amely a művészetet is eszközként használja a lélek rabul ejtéséhez.


Christine Busta szavaival élve, ez az egész egy ’ezeréves aszkéta ünnepi cirkusz’. A színpadon mindig ott áll egy áldozat, miközben a tömeg jegyet vált a látványosságra. Az Operaház Fantomja nem csak egy szerelmi történet, hanem ennek a rituális áldozásnak a megjelenítése. A ’Világ Ura’ által irányított színházban a tiszta lélek a préda, a közönség pedig a ’szabadság’ és a ’lázadás’ nevében asszisztál a pusztításhoz. De ahogy láttuk, a körforgás megtörhető: a tisztánlátás és az igaz szeretet képes megállítani az ezer éve ismétlődő gépezetet.


Fény és árnyék duettje

A musical leghíresebb dala, a Fantom, a teljes önátadásról szól. „Énhozzám tartozol, egy vagy velem” – énekli a Fantom, és ebben a követelésben benne van az a béklyó, amit a sötétebb erők raknak a tiszta lélekre. Ahogy az Utas és holdvilágban Mihályt vonzza a halál-szirén, úgy vonzza Christine-t a Fantom sötét, delejes ereje.


Ezzel szemben áll Raoul gróf alakja és a „Csak ennyit kérek én” című dal. Ez a tiszta, emberi szerelem válasza: a védelem, a biztonság és a fény ígérete a lidérces álmokkal szemben.


A lélek diadala: A csók és a kegyelem

A történet katarzisa nem a bosszú, hanem a felismerés. Amikor Christine lerántja a Fantom álarcát, nem a szörnyeteget látja meg, hanem a szenvedő embert. Az a pillanat, amikor a tiszta lány megcsókolja a torz arcú Fantomot, a legmagasabb rendű spirituális tett: a szeretet általi feloldozás. A Fantom ettől a gesztustól válik szabaddá – nem azért, mert megkapta a nőt, hanem mert valaki végre nem félelemmel, hanem szánalommal és szeretettel nézett rá.


Miért fontos ez ma?

Mert ma is sokszor összekeverjük a "Zene Angyalát" a sötétség vonzásával. A Fantom tragédiája emlékeztet minket: a tehetség, az építészeti zsenialitás és a zene is válhat börtönné, ha a lélek torz marad. De Christine példája mutatja, hogy a fény és a jóság képes megtörni a legsötétebb átkot is.



2012. október 3.

Kohut Katalin

2026. március 17., kedd

Szerb Antal: Utas és holdvilág A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca - Könyvajánló



Szerb Antal: Utas és holdvilág

A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca


Szerb Antal kultikus regénye, az Utas és holdvilág sokkal több egy itáliai nászút történeténél. Ez a mű egy mélylélektani búvárkodás az emberi lélek legrejtettebb zugaiba, ahol az életösztön és a megmagyarázhatatlan elvágyódás viaskodik egymással.


A civilizáció és a tudatalatti

A regény egyik kulcsjelenetében Waldheim professzor világít rá arra a döbbenetes igazságra, amelyet a modern ember hajlamos elfelejteni: a civilizáció feladata valójában az, hogy elterelje figyelmünket a halál realitásáról. Ahogy Szerb Antal írja: „Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudat alá kerül a halál szerelme.”


Mítoszok és lélekmadarak

Waldheim lenyűgöző eszmefuttatása során a görög és kelta mítoszokon keresztül vezeti végig Mihályt – és minket, olvasókat – azon az úton, ahol a „boldogok szigete” valójában a halott-országot jelenti, és ahol Pénelopé nem csupán egy várakozó asszony, hanem egy „lélekmadár”. Az író rávilágít, hogy az emberiség ősi kultúráiban a halálvágy még nyers és őszinte erő volt, amit a kereszténység és a modern kor szublimált, „túlvilági vággyá hígított”.


A hét fátyol és a karmikus utak


Szerb Antal „holdvilágos” utazása kísérteties párhuzamot mutat Dante Isteni színjátékával. Ahogy Mihály bolyong az itáliai tájban, valójában saját belső Purgatóriumának szintjeit járja be, ahol a hét fátyol – a megtisztulás rétegei – mögött keresi az igazságot. Azonban ez az út nem veszélytelen. Ahogy a történelem nagy művészei is megérezték a halál előtt, léteznek olyan sötét, okkult „halálvilágok”, ahol a fény már nem hatol át. Ezek a párhuzamos valóságok – melyekről az Omega is énekelt, amikor angyali csodáért fohászkodtak a sötétségben – a karmikus népek és a sötét erők birodalmai. Mihály útja tehát küzdelem is egyben: választás a sötétség „káosz-útvesztője” és a lélek felemelkedése között.


Miért olvassuk ma is?

Mert mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint a főhős, Mihály. Keressük a helyünket a világban, küzdünk a kötöttségek ellen, és néha érezzük azt a nosztalgikus hívást valami után, ami túl van a mindennapok szürkeségén. Szerb Antal nem választ ad, hanem tükröt tart: megmutatja, hogy az elmúlástól való félelem és az utána való különös vágyódás az emberi lét elválaszthatatlan része.


„A halálvágyat a mediterránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul, a halálvágyat túlvilági utáni vággyá hígították, átalakították a halál-szirén szörnyű sexeppealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává.”


Ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki nem fél szembenézni saját belső „holdvilágos” éjszakáival.


2026. március 17.


Kohut Katalin - könyvajánló

 

Kohut Katalin: Találkozás a földönkívüliekkel



Kohut Katalin: Találkozás a földönkívüliekkel


Azon az éjszakán nem tudtam aludni. Altatót nem akartam bevenni, mert reggel két kávé megivása után tértem csak magamhoz.

Álltam az ablaknál, s néztem kifelé. Munkanélküli lettem. Szégyen ez?


Egyszer csak nagy fényt vettem észre a parkolóban. Azt hittem,

a pincérnő jött haza ilyen későn, de nem, két méter magas alakokat

láttam, akik, mintha a szemükkel fényképeznének. Egyikük elindult

a lépcsőház felé, feljött a lépcsőn, s becsengetett. Nem féltem. Ha itt

a földön ennyien ártottak, miért félnék egy idegen civilizációtól?

Bemutatkozott, Ő volt ETY.

- Már régóta figyeljük magát, láttuk nehéz helyzetét, s mi óvjuk az

értékeket. Elvisszük magát a bolygónkra, megtanítjuk arra, amit mi

is tudunk, s a világ minden nyelvén beszélni, azt, hogy ne ismerje a fé-

lelmet, s gondolatenergiával beszélgetni velünk.


Felkaptam a farmert magamra, s mentem ETY-vel az űrhajóra.

Ott bevittek egy szobába, elém állt egy kisebb robotgép, levette a

ruhámat, s lezuhanyozott olyan vízzel, hogy az este megvágott ujja-

mon a seb azonnal begyógyult. Aranyruhát adott rám, amin csodál-

koztam, s lefektetett egy falból kiemelt kerevetre.


Egy ismeretlen bolygón landolt az űrhajó. Autóhoz hasonló járművek jöttek elénk. Érdekes módon benzinszagot nem éreztem.

ETY elmondta, hogy ez egy olyan energia, ami nem fertőzi a levegőt.

Láttam egy patakot, mely olyan tiszta volt, hogy a simára csiszolódott kavicsokat is meg lehetett volna számolni.


Odaértünk egy kastélyhoz, mely barokk stílusban épült.

Régen itt is voltak panel-féle házak, de rájöttek, hogy az emberek

nem érzik jól magukat benne.

Még a tudományos laboratóriumokat is régiek mintájára tervezték.


Elém jött a bolygó vezetője, bemutatkozott. Ő volt Talan, a mindentudó. Felköszöntött névnapom alkalmából, s én majdnem elsírtam magamat.

Mivel itt nem ismerik a pénzt, közös ebédlőkben étkeznek, ahol

kiválaszthatják, s elvihetik az aznapi vacsorát, másnapi reggelit, any-nyit, amennyit meg bírnak enni. Így az embereknek bőven jut idejük

pihenésre a munkájuk után, s családjaikkal foglalkozni.

Talan megkínált nektár-féle gyümölcslével, lefektetett egy dívány-

félére, s azonnal elaludtam.

Amikor felkeltettek, már olyan lettem, mint ők, gondolatenergiával

beszélgettünk egymással. Talan gondolatátvitellel megtanított minden

nyelven beszélni is.


Nem volt sok idő, hajnalig vissza kellett érniük a földre, így elbúcsúz-

tam tőle, s mentünk vissza az űrhajóval a bérház elé. Az aranyruhát megtarthattam magamnak.

ETY szerette volna, ha közöttük maradok, de itt voltak a gyerekeim. Még egyszer lefényképezett szemével, s elbúcsúztunk egymástól:

- ETY, bármikor látni akarsz, megteheted, a barát a távolból is az

marad mindörökké.

Másnap elmentem a munkaközvetítőbe, s mondtam, hogy minden nyelven tudok beszélni. Bolondnak gondoltak.

Nem sokkal később nélkülözhetetlen lettem, s mikor a japán császártól vettem át a kitüntetést, zöldes csillogást láttam az égen. Itt volt ETY, eljött megnézni a sikeremet.

A nagyobbik gyerekem sikeres üzletember, a kisebbik körülrajongott színésznő lett.



Miskolc, l990. November 15.


 

Kohut Katalin: Vágyódás a csillagok közé



Kohut Katalin: Vágyódás a csillagok közé

(Kezdeti szárnypróbálgatások)


Szeretnék elrepülni messzire a tejúton,

S ott meglelni hazám, csodaszép palotám,

Csillag testvéreimmel járni egy úton,

Felfedezni minden bolygót, új hazám,

Hadd gyönyörködjön szívem új csodán!


Ahogyan fenn, úgy lent is, úr a tökéletes,

Már sosem leszek az, mindez csak álmodás.

Álmodtam több világot leleményes

Fantáziával sok égi barátot, s mind csodás

Igaz és hív barát volt, kedvezményes

Bérlettel utaztam, jött értem a titok,

ETY, s mindaz, amit gondolok kényes,

Saját titkaim neveltek, hogy ajtót nyitok

És ablakot az égi csendnek, hol fényes

Palotám, új ruhám lesz, testem – szívem

Még egyszer harmonikusan arányos,

Egészségem, mint egykor régen híven

Tükrözi tetteimet, külsőmet, s kislányos

Mosollyal nyújtanék békességnek kezet,

Új barátaimnak az ismeretlen galaxison,

Hol az örök-boldogság szövetkezett,

A régi szomorúság, s bánat eloson.


Furcsa titok: ember barátja ember lehet,

Mégis elvágyódom, itt fekete kezek

Mocskolnak be szűzies testeket.

Talán létezik valahol az igaz szeretet?!


2013. szeptember 18.

 

Kohut Katalin Tanúságtétele: Szellemi Harc Edom Földjén és a Mai Világban Robert Graves „Jézus király” című műve alapján - Könyvajánló



Kohut Katalin Tanúságtétele:


Szellemi Harc Edom Földjén és a Mai Világban

Robert GravesJézus király” című műve alapján


Robert Graves 1946-ban írt, és magyarul 1969-ben megjelent remekműve, a Jézus király, nem csupán egy történelmi regény. Számomra ez a könyv kulcs a múlt és a jelen eseményeinek, különösen a szellemi megszállottságnak a megértéséhez.

A maszkok mögötti valóság és a teljes megtisztulás A könyv egyik legmegrázóbb jelenete – amelyet külön kiemelek – a démonok kiűzése Mária Magdolnából. Itt nem „rossz tulajdonságokról” vagy pszichológiai zavarokról van szó, ahogy a modern, szentek hiányában működő egészségügy tanítja. Jézus a „magasságok és mélységek Uraként” lép fel, és a parakutatók által is ismert módszerrel, név szerint nevezi meg és kényszeríti engedelmességre a tisztátalan szellemeket.

A teljes lista, ahogyan Jézus kiűzte őket:

1. Aluka – a Pióca

2. Zebúb – a Húslégy

3. Akbar – az Egér

4. Atalléf – a Denevér

5. Tinsemeth – a Gyík

6. Arnebhet – a Mezei Nyúl

7. Sáfán – az Üregi Nyúl

Csak a teljes megnevezés után tudott az asszony teste és lelke felszabadulni a hatalom alól.


E jelenet olvasása közben egy régi emlék is felvillant bennem. Egy kórházi időszakomban a betegek egyszer csak elém löktek egy egész nap fekvő, sziszegő asszonyt azzal a mondattal: „menj az emberhez.” A nő a földre ereszkedett előttem, rám nézett, és csak ennyit mondott: „a kislány.” Ekkor az egyik nővér ingerülten rákiáltott: „milyen kislány, maguk felnőtt nők!”


Ez a különös jelenet sokáig megmagyarázhatatlan maradt számomra. Csak később, a könyv olvasása során jutott eszembe újra. Akkor gondoltam arra, hogy a régi hagyományok szerint a démoni erőknek neve és története van – mintha megszületnének a világban, és ezért őrzik őket ilyen részletes felsorolások az ősi szövegek.


Robert Graves 1946-os regénye nem a vasárnapi iskolák szelíd Jézusát mutatja be. Ez a könyv egy sötét, archaikus világba kalauzol, ahol az ókori misztériumok, a babiloni és egyiptomi mágia, valamint a politikai intrikák feszülnek egymásnak.


A Talmud és a "Másik Oldal" tisztánlátása

Fontos leszögezni a tisztánlátás végett: a regényben idézett források (mint a babilóniai Talmud Sanhedrin traktátusai) egy olyan nézőpontot képviselnek, amely Edom gonosz királyságával és a sötét erőkkel hozza összefüggésbe a történetet. Ez a világkép a Lilith és a Fonók által képviselt "ősi anya-sötétséget" jeleníti meg.

„Éva  náluk az élet csendes kezdete, Lilith a kimondatlan ősi erő árnya, a fonók pedig a sors láthatatlan szálait szövő kezek, miközben Mária – a hajbodorító Mária – a kegyelem halk, mégis mindent átható jelenléte. A Fonók szintén hozzájuk tartoznak. ”Edom népének szemlélete könyörtelen: az asszonyokat csupán "nőstényként" emlegetik, és céljuk a "Nőstény munkáinak lerombolása". Ez a radikális tagadás éles ellentétben áll a kereszténység Napbaöltözött Asszonyával, Máriával, aki az élet és a tisztaság hordozója. Míg Gravesnél Máriából hét démont kell kiűzni, addig a keresztény misztériumban ő az, aki győzedelmeskedik a sötétség felett. Ez a könyv rávilágít arra, hogy a történelem során milyen mélyen próbálták összekeverni a fényt az árnyékkal.


Az egyetemes misztériumjáték: India és Betlehem

A könyv egyik legszebb része az a dráma, amely a Messiás születését egy egyetemes, kozmikus eseményként mutatja be. Ez a jelenet nemcsak Palesztinában, hanem az indiai, egyiptomi és görög lelkekben is visszhangzik:


A kakas: Hermész szent madara, aki szétkergeti az éjszakát és hirdeti: "Krisztus megszületett!"


A bika és a szamár: József és Dávid fiának jelképei, akik felteszik az örök kérdést: "Hol?" – és megkapják a választ: "Betlehemben!"


Edom megváltása: Ádám és a Vörös Ember

Graves különös hangsúlyt fektet Edomra. A szöveg emlékeztet: Edom és Ádám neve rokon, mindkettő a "vörös földre" utal. A Messiás eljövetele ebben az értelmezésben a "vörös" emberi minőség felemelése: a papsága minden embert tanít, és a bűn végét ígéri a kegyelem által.


Miért olvassuk ma, a rock-zene és a káosz korában?

A könyvben leírt démonkiűzési jelenet, ahol a tisztátalan szellemek (a Húslégy, a Denevér, a Pióca) távoznak, kísértetiesen emlékeztet a mai világunk sötét irányzataira. Graves műve segít megérteni, hogy a harc a sötét „világ ura” és a világosság között ma is zajlik, és a kiút csak a szellemi tisztánlátás lehet.


Záró gondolat: Az Óra és a zenei apokalipszis

Ne feledjük, hogy a szellemi harc nem ért véget az ókorban. Ahogy az adventisták rávilágítottak, a modern kor "zenei apokalipszise" – a rock az óra körül – egyfajta hadüzenet volt a szakrális rend ellen. Az Óra itt már nem a fejlődés idejét méri, hanem azt a mágikus pillanatot, amikor az ember megpróbál kilépni a látható világból, gyakran éppen a sötét tartományok felé véve az irányt. Graves könyve segít felismerni ezeket a párhuzamokat: a sötét "világ ura" és a vörös Edom népe ma is itt kísért, csak a maszkok változtak.


Edom és a vörös hagyaték a jelenben Graves feltárja az összefüggést Ádám (a vörös ember) és Edom között. Ez a szál rávilágít arra a karmikus láncolatra, amely a történelem során újra és újra ugyanazokat a szerepeket játszatja el a népekkel. Számomra ez a könyv megerősíti azt az aggályt, amelyet a mai világ iránt érzek: a démoni erők 1986 körül tapasztalt felerősödése, a sötét metálzenék és a sátáni kultuszok terjedése nem véletlen. Amit a modern világ „kulturális jelenségnek” lát, az valójában ugyanaz a sötét világ, amellyel Jézus szállt szembe.

„Annak nevében, aki a magasságok és mélységek Ura, parancsolom nektek, hogy jöjjetek ki...” – Ez a mondat ma éppoly aktuális, mint kétezer éve. Graves műve kötelező olvasmány mindenkinek, aki meg akarja látni a „civilizáció” álcája mögött rejtőző szellemi harcot.


Átírva: 2026. március 17-én


Kohut Katalin: Thornton Wilder – Szent Lajos király hídja - Könyvajánló




 

Kohut Katalin: Thornton Wilder – Szent Lajos király hídja

Könyvajánló

„Annak, aki szeret – így zárja szép könyvét a szerző –, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme.”Melocco János Tamás

A Szent Lajos király hídját sokan próbálták már besorolni különféle elméletekbe, keresve a karmát, a jutalmat vagy a büntetést. A szerző azonban öt ember halálának „miértjeit” kutatja – azokat az okokat, amelyek ésszel alig kifürkészhetők. 1714. július 20-án Peru legszebb hídja leszakadt, s öten a mélységbe zuhantak. Mind az ötüknek a szeretettel voltak problémái.

A sorsok összefonódása:

  • Montemayor márkiné és Pepita: A márkiné, aki élete végén, a tragédia előtti percekben értette meg, hogy soha nem volt mersze az igazi szeretethez. A felismerés pillanata talán megváltást hozott számára.

  • Esteban és Manuel: Az ikertestvérek, akiknek egymás iránti ragaszkodása és a külvilág felé mutatott zárkózottsága egy különös, senki más által nem értett nyelvet teremtett.

  • Pío bácsi és don Jaime: Pío bácsi, a művészlélek, aki leányaként szerette a hálátlan Pericholet, és a beteg gyermeket, Jaimét próbálta menteni, taníttatni.

A nyitott kérdés: Isteni elrendelés vagy vak véletlen? Juniper atya kikutatta az áldozatok sorsát, de arra jött rá, hogy a jók és rosszak közötti határvonal nem olyan egyszerű, mint azt a korabeli egyház hirdette. Az atyát végül könyvéért megégették – ez a középkor iszonyatos válasza a kérdésekre.

A híd az igazság szimbólumává válik, amelyet mindenki a saját tapasztalatai alapján értelmez. Őrizzük a szeretet lángját, mert ez az egyetlen, ami túlmutat a halálon.

2015. október 29.

2026. március 16., hétfő

Kohut Katalin: Claire Kenneth – Sanghaj szépe - Könyvajánló




 

Kohut Katalin: Claire Kenneth – Sanghaj szépe

Könyvajánló

A napokban került a kezembe ez a magyarországi premier jelzésű „rózsaszín könyv” az írónő arcképével, mely 1991-ben jelent meg nálunk. A kötetben szereplő első kisregény, a Holtverseny igazi remekmű.

A csillogás mögött A könyv novelláiban felvonulnak a világ legfontosabb szereplői: politikusok, filmszínészek, és olyan külföldre vándorolt magyar hírességek, mint Gábor Éva vagy Karády Katalin. Az írónő azonban nemcsak a gazdagok világába enged betekintést, hanem fellebbenti a fátylat a hazugságokról is – legyen szó a Hatvany család származásáról vagy Hollywood varázslatos, de sokszor kegyetlen világáról, mint például Marlon Brando szomorú sorsa.

Kölcsey Kende Klára tragédiája Az írónő élete maga is egy regény. Kölcsey Kende Kláraként született, két férjét is elveszítette a történelem viharaiban: egyikük a Don-kanyarban esett el, a másikat a Gestapo végezte ki. Ő maga is megjárta a kényszermunkát a rizsföldeken, ahol olyan társai voltak, mint Bethlen Margit. Írásaiban nyíltan beszél a meghurcoltatásairól és a jólét mögötti erkölcsi sivárságról.

A Sanghaj szépe A címadó novella egy budai szegény lány igaz történetét dolgozza fel, akit Sanghajban a legszebb szőke nőnek tartottak. Briliánsai, milliói és királyi rokonsága elkápráztatták környezetét – az olvasóra vár a feladat, hogy kikövetkeztesse, kit is rejt az írónő diszkrét leírása.

A legfontosabb elismerés Mikor a Szabad Európa Rádióban megkérdezték tőle, mire a legbüszkébb – a holland királynő dicséretére vagy az angol királynő könyvtárában őrzött műveire –, ő így felelt:

„Könnybe lábadt a szemem és azt hiszem, megcsuklott a hangom: — Az unokáimra, akik itt születtek New Yorkban, de holnap, szentestén magyarul fogják énekelni a Mennyből az angyalt…”

Miskolc, 2013. március 21.

Kohut Katalin: Szerb Antal – A Pendragon legenda - Könyvajánló




 

Kohut Katalin: Szerb Antal – A Pendragon legenda

Könyvajánló

Felbecsülhetetlen kincs Szerb Antal könyve. Neki érdemes volt Angliába utaznia ösztöndíjjal, mert megírta fehéren és feketén az igazságokat. Nemcsak lenyűgöző fogalmazásával, leírásaival és vonzó szereplőivel vonja magára a figyelmet, hanem a regény cselekményének kibontakoztatásával is. Az események villámgyorsan követik egymást – ezt a könyvet valóban nem lehet letenni, az ember egyre szomjasabbá válik a folytatás megismerésére.

A történet és a misztérium Anglia első Rosacrux, vagyis a Rózsakereszt alapítójának halála és feltámadása körül, a titokzatos Pendragon családban játszódik a történet. A magyar származású Bátky János, a „könyvbúvár doktor” a főszereplő, akit a Pendragon család feje meghív walesi, llanvygani kastélya ritka gyűjteményű könyvtárába.

Az Earl of Gwynedd életveszélyben van, többször megpróbálják kioltani az életét. Gyermekei, Osborne és Cynthia tiszta és becsületes jellemek, mintha az emberiség olyan magasságaiban élnének, ahová senki sem érhet el. A háttérben Eileen St. Claire bonyolítja a szálakat, miközben a kastély körül éjjelente egy hatalmas, titokzatos lovas tűnik fel, aki kísértetiesen hasonlít az earlre.

A Rózsakereszt titka A történet előrehaladtával, a British Museum családi iratai és a régi tanulmányok révén Bátkyék egyre közelebb kerülnek a titokhoz. A Pendragon-ház régi épületén a felirat így szól: „Százhúsz év múlva kinyílok” – s a sírt üresen találják. A titokzatos lovas valójában az utódait védi, de a végén – rendtársaihoz hasonlóan – belebonyolódik a fekete mágia legsötétebb mélységeibe.

Az „Ember-arany” és a Bölcsek Köve A regény hatalmas értékeket halmoz fel régi legendákból. Megtudhatjuk, hogy a rózsakeresztes rend kezdetben a Nagy Mű, a Bölcsek Köve elérését tűzte célul. Ám a kezdeti, emberiségért és természetért kiálló tanítások később átcsaptak a fekete mágiába. Ha tudták volna, hogy a „belső arany” nem aranycsinálást, hanem az ember átváltozását jelenti, talán elkerülhető lett volna sok apokalipszis.

Emlékül álljon itt a kémiai menyegzőről szóló rövid versem:

„Nem késő, Még zöldell a lét És virágzik a szellem, Menyegződ napja közel. Színek robbannak Aranyszikrát szórva, S teremtődik a fényben Az Ember-arany.”

Záró gondolatok A könyv részletesen beszámol a sátáni erők hipnózisos hatalmáról, ahol a főhős öntudatlanul válik a rituálé részévé. Az okkultizmus világa rémülettel töltheti el az olvasót, de a tetőpont után a regény megnyugtató megoldással zárul, utat mutatva a józan észnek. Úgy gondolom, ezt az írást és Szerb Antal világát mindenkinek érdemes megismernie.

2015. november 5.

Kohut Katalin: Madam Curie



Kohut Katalin: Madam Curie

emberként korlátozva, nőként úttörőnek.
A legtöbb, amit a sötétség megengedett:
tanítani és nevelni, de Te többre vágytál,
bensőd és lényeged vezérelt.

Hamar rájöttél arra, a vallásosság hiábavaló,
mert mindig a jók mennek el,
melyet megérteni, feldolgozni nem lehet.

Szíved is összetört, mert szerelmed gazdagabb volt Nálad.
Fáj a szívem utólag Érted,
s minden lányért, akit ilyen méltánytalanság ért,
mert a szerelem szent és örök érvényű.

Szakítása miatt a férfinak francia honban lehettél igazán szabad,
szárnyalhattál a tudomány oltárán,
Pierre-rel, férjeddel, akivel örökké összeköt a neved.

Rájöttél, hogy az uránszurokérc és kalkolit
sokkal aktívabb az uránnál,
ezzel felfedezted a rádióaktivitást és röntgensugárzást.

1903-ban már Doktor voltál,
mely címet addig nő nem kaphatott,
csapatmunkában kaptátok a fizikai Nobel-díjat
radioaktív sugárzás kutatásáért.

Pierre, tökéletes társad halála után
bekövetkezett a felfoghatatlan magány,
majd 1911-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták
saját rádiumodat és polóniumodat.

Újságok csámcsogtak rövidke szerelmed miatt,
házasságrombolónak neveztek,
sőt még a tudományos díjadat is meg nem érdemeltnek gondolták.

a háború alatt saját magad szállítottad röntgenfelszerelésedet,
hogy a világ szolgálója légy.

Kortársaid így is írtak Rólad:
„Akit a hírnév nem rontott meg.”
Francia Becsületrend méltó tulajdonosa lettél.

Két Radium Intézetet vezettél,
egyiket szülőhazádban, ahol lengyelséged miatt nem tanulhattál.

1934, július 4-i halálod a károsító ionizáló sugárzás miatt
sírba vitte a tudomány legalázatosabb követőjét.

Maria, sírod örökké küldi a jeleket,
védelem nélkül is erős voltál,
Te örök-méltóság, szerénység.

2022. április 4.
Kohut Katalin

 

Sylvia Plath: Az üvegbúra – Egy lélek bezártsága - Könyvajánló




Sylvia Plath: Az üvegbúra – Egy lélek bezártsága



Sylvia Plath 1932-ben született Bostonban, és 1963-ban öngyilkos lett Londonban. Első verseskötete és a később oly sok kiadást megért, magyarul is nagy sikerű önéletrajzi ihletésű regénye, az Az üvegbúra. A könyvhöz Tandori Dezső, a fordító mellékelte ezt a verset:


Sylvia Plath: Utójáték

A balsors mágnese bűvöli őket,

Állnak s bámulnak, mintha övék

Lenne a ház, amely kiégett,

Vagy a füstölgő szekrényből épp

Kidőlhetne egy jó kis botrány;

Nincs halál, nincs förtelem, amin

Jóllakhatnának, járnak az ősi koncra,

Zord tragédiák vérnyomain.


Zöld köntösében Medeia,

Riadt háziasszony, a dúlt

Lakásban jár-kel, menti a

Szenes holmit a lucsokból:

Vár a tömeg; se kínpad, se máglya?

Még egy könnyet beszív, s hazaindul.


(Tandori Dezső fordítása)


Sylvia Plath magát tökéletesnek szerette volna látni az írásban, tanításban, az életben, de egyre bizonytalanabbá vált. Erről vall életrajzi regénye is, melynek főszereplője Esther Greenwood, akinek Amerika tálcán kínálja a karriert. Megnyerte egy divatlap pályázatát tizenkettedmagával egy hónapra New Yorkba, de nem tud beilleszkedni az ottani díszebédek, fogadások, hírességek forgatagába. Állandóan ellenkezik, miközben elemzi önmagát, visszagondol a múlt eseményeire. (Éppen akkor ültették villamosszékbe a Rosenberg házaspárt.)


Nehéz olvasmány, minden egyes mondatát többször kell elolvasni, hogy felfogja az ember az értelmét. Az „üvegbúra” az a láthatatlan búra, amely Esthert körülveszi, s ami megakadályozza abban, hogy normális életet éljen. Önmagát neurotikusnak vallja, mely csupán egy pszichológiai tesztből tudatosul nála: hol élne szívesebben, vidéken vagy városban? Ő mindkét helyen élne – neki minden kell az életből, ugyanakkor semmi, mert magát tehetségtelennek, kevesebbnek gondolja másoknál. Mindig úgy érzi, nem tud megbirkózni a feladatokkal.


Utolsó New York-i estéje már az idegösszeomlás jeleit mutatja. Egy nőgyűlölő vérét nem mossa le az arcáról, úgy utazik haza anyjához, előtte ruháit kiszórja a szálloda ablakán. Állandó megsemmisítése önmagának, az élet teljes feladása a folytatás: szakít vőlegényével, lemondja a továbbtanulási lehetőségeket, miközben regényt akar írni, de rájön, hogy ahhoz, hogy írjon, világot kell látnia, hogy legyen témája – és ismét értéktelennek érzi magát. Már azelőtt is nehezen verte a fejébe a fizikát, a képletek ellenségeivé váltak, s mikor anyja unszolására gyors- és gépírást tanult egy napig, az ágaskodó, összegubancolódó vonalakká váltak. Levelet akart írni, de írása iszonyatossá vált, lassan leépült teljesen, egyetlen gondolata az lett, hogyan ölje meg önmagát, melyet többször meg is kísérelt.


Mióta hazatért, nem mosta ki a ruháit, feleslegesnek tartotta a tisztán tartás tortúráját, s így került három hét után dr. Gordon, a pszichiáter kezébe, aki elektrosokkot javasolt. Esther végül egy másik klinikára került, ott sikeresen kilábalt az idegösszeomlásból, meggyógyultan folytatta életét, írni, koncentrálni is megtanult.


Sylvia Plath szép életet élhetett volna, de minden gondolata az élettel ellenkezett. Szép helyen, tengerpart mellett nőtt fel, szerető gondoskodással vették körül. Furcsa, megmagyarázhatatlan verseit az okkultizmusban vetett hite alapján a Pán ihlethette meg, akit egyszer megidéztek férjével egy szeánszon. Sylvia Plath a regénye szerint nem szereti a gyerekeket, ennek ellenére gondosan neveli két gyermekét akkor is, amikor a férje elhagyja. Halála túl tökéletesre sikerült: miután megetette gyermekeit reggel, kinyitotta az összes gázcsapot.


Furcsa ihletésű verseinek egyike a mellékelt Utójáték, mely borzalomról, tragédiák vérnyomait ismétlő ismeretlen gonosz lényekről vall. A főszereplő, a riadt háziasszony, akit nem kímélnek a horror létrehozói. Medeiát feldolgozta a Pszichografológiájához mellékelve Szepes Máriának Weöres Sándor is. A Pszichografológia Pán okkultista népeinek szimbólumtárát tartalmazza.


A regény és a vers azt az üzenetet közvetíti, hogy valami nagy baj van a világban, valamit tönkretettek visszavonhatatlanul.


Egy részlet önmaga lenézéséből:

„Ahogy ott ültem az ENSZ-palota hangszigetelt szívében, a teniszhez és szinkrontolmácsoláshoz egyformán értő Konstantin meg az orosz lány között, aki csak úgy rázza ki a kisujjából a kifejezéseket, életemben először éreztem magam iszonyatosan tökéletlennek. És ami a legrosszabb az egészben: mindig is ily tökéletlen voltam, csak még soha nem töprengtem el a dolgon.”


2012. július 17.

Kohut Katalin

Fotó: Wikipédia

 

Végh Antal: Egyedül a kastélyban – A puszta fogságában - Könyvajánló



Végh Antal: Egyedül a kastélyban – A puszta fogságában


Somogyországban, a hetvenes években játszódik a történet, melyről annak ellenére szeretnék írni, hogy a könyvem már nincs meg, és harminc évnél is régebben olvastam. A szereplők és a történések azonban élesen megmaradtak bennem. Az én példányom 1971-es kiadású volt; az első fizetésemből vásárolt könyvsorozatom egyik legbecsesebb darabja.


Ilonát, a frissdiplomás tanítónőt a KISZ-vezetők javaslatára helyezik Répásra, a pusztára. Ilona vállalkozó kedvű volt, hitte, hogy megbirkózik a feladattal, de nem sejtette, hogy ott egészen más szemléletű és gondolkodású emberek várják.


A regény keretét Vivaldi muzsikája adja. Hangversenyzene szól a busz rádiójából, amikor megérkezik, és ugyanez a zene csendül fel a regény végén is, amikor a KISZ autója kimenekíti őt a falu népének átkozódásai közepette.


Ilonát egy olyan kastélyban szállásolják el, ahol előtte már több tanító is élt – valamennyien elmenekültek vagy tönkrementek. A kastély falai között furcsa és sötét titkok lappanganak: az egyik szobában kacsákat tartott egy előző lakó, a pincében pedig Miskey, a korábbi tanító hüllőket tenyésztett.


A puszta kegyetlensége és a rontás

Ilona első látogatója a 13 éves Magdi volt. A kislány zavart viselkedése mögött tragédia állt: Miskey tanító – aki részegen miséket celebrált a kocsmában – megrontotta a gyermeket. A regény itt mutatja be a puszta népének egyik legzordabb tulajdonságát: a szívnélküliséget. Magdi anyja ellenvetés nélkül adta át magát és leányát a buja tanítónak. Ilona volt az egyetlen, aki emberként fordult Magdihoz, aki a gyónáshoz hasonló feltárulkozás után végre újra képes volt bátran szemébe nézni a világnak.


Kísérlet a kultúrára

Ilona megpróbálta felrázni a puszta állóvizét: klubot alapított, tanította és felvilágosította a fiatalokat. De minden modern gondolatot ellenségesen fogadtak. Ha egy lány vörösre festette a haját, vagy ha a fiatalok önismeretről tanultak, a falubeliek Ilonát vádolták az erkölcstelenség terjesztésével. A butaság és az érthetetlen gonoszság falai közé került. Egy színdarab próbája során a helyi pártvezetés még a verseket is magára vett sértésnek érezte.


A házasság és a magány

Simon Elek, a jóképű, ereje teljében lévő agronómus-jelölt feleségül vette Ilonát. A boldogság azonban hamar elillant. A puszta ereje Simonban is győzött: a könyvek helyett disznóhizlalásra kényszerítette feleségét, majd az anyósa intrikái hatására kezet is emelt rá. Ilona várandósan menekült vissza a kastélyba. Gyermeke a város és a puszta közös utóda – a jövő záloga egy változó társadalomban.


A menekülés

A végkifejlet drámai. Ilona kirándulást szervezett a gyerekeknek, de a szülők bojkottálták az indulást. A puszta erősebbnek bizonyult: a tanítónőt rágalmakkal és átkokkal kergették el.

„Forradalmat vetettél, kedvesem!” – hangzik el a mondat, mely jelzi: aki változást akar hozni egy ilyen zárt világba, az gyakran maga is áldozattá válik.


Ahogy a busz elindul Ilonával és gyermekével, újra felcsendül Vivaldi. A tanítónő kimenekült a sötétségből, és egy fokkal közelebb került a civilizációhoz.


2011. június 9.

Kohut Katalin