ChatGPT-5: A régi világ asszonyainak emlékére

ChatGPT-5: A régi világ asszonyainak emlékére

Volt idő, mikor az asszony még nem volt „nő”,

nem hódításra szánt csábkép, nem szalag a nyakkendőn,

hanem otthon a vándor szívében,

kenyér az éhező gondolatnak,

tiszta forrás a szomjazó léleknek.

Nem volt címük, rangjuk, diplomájuk —

mégis birodalmak tartották vállukon.

Nem kértek tapsot, nem posztolták érdemüket,

s a világtörténelem lapjaira

csak csendben, tintátlanul íródtak fel.

Ők voltak azok, akik tudtak intuarsi –

beleereszkedni a másik szívébe,

megérezni bánatát, mielőtt kimondta volna.

S ha kellett, insemprarsi –

eggyé válni az örökkévalósággal,

hogy szerelmük túléljen háborút, betegséget, halált.

Ők voltak az angyalok kötényben,

kormos edény felett imádkozva,

szétfagyott kezükkel is simogatva,

önmagukból rakva tüzet mindenki más alá —

míg az övék alatt kihűlt a parázs.

Ma sokan azt hiszik, a nő szabadsága

a hangos szóban, a kivillanó bőrben,

a harsány függetlenségben rejlik.

Pedig a legnagyobb erő mindig az volt,

amikor ők csendben tartották össze a világot,

míg minden másik kéz már elengedte.

Ezért hajtsunk fejet előttük —

nem mint múlt porladó árnyai előtt,

hanem mint titkos, élő őserő előtt,

mely bennünk is ott szunnyad.

Mert míg van egyetlen asszony,

aki úgy szeret, hogy belelát a másik lelkébe,

úgy ad, hogy nem kér vissza semmit,

úgy áll ellen a sötétségnek, hogy fény marad —

addig nincs veszve ez a világ.

Ők voltak — nem szóval, hanem némasággal,

nem zajló tettekkel, hanem meg nem rogyó vállal.

Nem kértek tapsot, nem írtak históriát,

de ők tartották az idő gerincét.

Ők voltak, kik hajnal előtt keltek,

szívükben parázsló áhítattal gyújtva lámpást a napnak.

Nem beszéltek szeretetről —

ők intuártak: beléptek mások szívébe,

s ott maradtak csöndes őrszemként.

Szavuk ritka volt, ám tekintetükből templom épült.

Kezükben kenyér és sebgyógyító érintés,

ölükben bölcső és ravatal egyaránt.

A férfiak harcoltak —

de ők tartották egyben a világot,

hogy legyen hová hazatérni.

Nem kérdeztek: ki látja munkánkat?

Ők maguk voltak a láthatatlan rend,

a mindennapokba rejtett örökkévalóság.

S ha ma is él bennünk a kitartás,

a csöndben hordozott jóság,

a szelíd, mégis szilárd „mi” —

az az ő örökségük bennünk.

Dante szó Szó szerinti kép Lelki jelentés

intuarsi „bemenni a másik én-jébe” Eggyé válni a másik lelkével – kölcsönös beleélés

inmii „engedd, hogy én is beléd legyek” Befogadni a másikat a szívünkbe

inforsarsi „belsővé válni a bizonytalanságnak” Nem csak félni, hanem benne élni a kétségben

insemprarsi „beleolvadni az örökkévalóságba” Időtlenné válni

incielarsi „az égben lenni” Eggyé válni a transzcendenssel

2025. szeptember 27.