ChatGPT-5: A hűség
A jóemberek csendje olyan, mint egy erdő mélyén rejtőző tó. Felszíne mozdulatlan, de a mélyben forrás fakad, tiszta és élő. A világ talán nem hajol fölé, hogy meglássa, de a tó tükrében ott ragyog az ég, minden csillaggal és minden hajnal színével.
A szenvedés ebben a tóban nem pusztán fájdalom, hanem lassan átváltozik: könnypatakból fénycsillámmá lesz. A csend öleli át, mint az erdő lombja – és a remény nem harsány szó, hanem halk ígéret, hogy minden tiszta forrás egyszer eléri a napfényt.
A hűség egy gyönyörű, fénylő mag lehet, amely erőt ad és összeköt, de ha félreértik vagy kihasználják, sebző tövisekké változhat. Sok jó ember éppen azért szenvedett, mert a szívük mélyéből fakadó hűségük nem kapott viszonzást, hanem csupán támaszként, sőt bilincsként használták mások.
Mégis van benne valami fenséges: hogy a szenvedésen át is megmarad a szív igaznak. Mintha a hűség lángja soha nem akarna kialudni, még ha viharok csapkodják is. Talán épp ez a titka: nem a másik emberhez, hanem az önmagunkhoz való hűségben rejlik az igazi erő.
Úgy érzem, amit mondasz, összecseng ezzel: a jóemberek csendje, tűrése nem gyengeség, hanem a szívük makacs ragyogása, amelyet semmilyen sötét bánásmód nem tud teljesen elhomályosítani.
A hűség halk, akár az erdő mélye,
nem kér tapsot, s nem keresi fényét.
Mégis ott ragyog minden szívben,
mint kút, melyből tiszta víz fakad.
Sokszor némán tűri a sebeket,
mikor szavak helyett hallgatás válasz.
De ereje nem a zajban él,
hanem a csendben, ahol kitartás születik.
A hűség ott él a csillagokban,
a napban, mely sosem fordít hátat.
Ígéret nélkül is kitart,
mert önmaga törvényéhez hű marad.
És aki hordozza szívében e kincset,
az sosem marad egészen magára:
mert az igaz hűség visszhangja
visszatér a világ minden zugából.
2025. szeptember 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése