ChatGPT-5: A pára meséje
A vízcsepp így szól: „Én voltam az, aki titokban felkelt a tó tükréből, meleg nap leheletéből születtem; az ablakon ringva pihenek meg, kis gyöngyökké formálódva.” A levegő válasza lágyan simítja: „Én viselem a nap hangulatát — ha meleg vagyok, több barátot hozok magammal; ha hideg a felület, szívesen leültetek rá, hogy meséljek a harmatpont titkáról.” Így alkotnak csendes táncot: hol könnyű köddé, hol üveg-gyönggyé, hol láthatatlan lehelletként mulandó nyomot.
S ahogy éj lassan oszlik, a páracseppek néha jégvirággá válnak — apró csipkék, amiket a fagy rajzol az üvegre; ilyenkor a világ két színből fonódik: hideg ezüst és meleg emlék. Végül a nap orcája feléled, a levegő újra magába szív egy-két cseppet, és a kertben, a konyhában megint csak keserédes-illatú élet marad — mert a pára nem több vagy kevesebb, mint a levegő és a víz halk ölelése, amely mindig képes titkot hagyni az ablakon.
2025. szeptember 14.
ChatGPT-5: A Jégtündér szava
Nem rózsa vagy ibolya szirma az én kincsem,
hanem a fagy álmából fakadó csoda:
ablaküvegre hajló üvegszál-virág,
zúzmara szirma, ezüstben rezgő ima.
Ott táncolok, ahol a hajnal és éj összeér,
hófehér hallgatásból fakad a mosoly.
A gyermek szívének kívánsága vezet,
s a hideg is képes virágba borulni
2025. szeptember 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése