Kohut
Katalin: Az ember szeretet
"Én
nem kívánom senkitől, hogy csudás dolgot tegyen,
de
joggal kívánom mindenkitől, hogy mindig ember legyen."
Ady Endre
Úgy érzem,
szükséges az ember szeretetet, a világ csodálatát elválasztani
két ember szerelmétől.
Az ember
szeretet már a régebbi korokban is annyira ritka volt, hogy a nagy
művészek szenvedtek a hiányában, s ha néha összetalálkoztak
egy emberrel, örömmel üdvözölték egymást, csodálva a másik
lényegét.
Hatalmas
érzelmeket képes a szeretet megmozgatni, az, aki szerelmes a
világba, az szerelmes az emberekbe is.
A szeretethez
vezető út a bizalom megelőlegezésével kezdődik, akit tisztelünk
emberi mivoltában és felnézünk rá, az már kiérdemelte azt a
bizalmat, ami az emberi kapcsolat kiteljesedésének feltétele.
Általában egyetlen csalódás lerombolja az emberségbe vetett
hitet, s ilyenkor rájövünk, többet előlegeztünk meg neki, mint
amit megérdemelt, mert általában az ember a belső elvárásait,
vágyait sugározza jártában-keltében, azzal a várakozással
ápolja a kapcsolatait, hogy valamelyikből igazi barátság lehet.
Mindig
emberként élni, embernek maradni a könyörtelenségben, kegyetlen,
hazug világban is, nagyon nehéz, de úgy gondolom, az emberség nem
kor függvénye, még akkor sem, ha egy nagy tömegben egyedül él,
egyre reménytelenebbül és kiszolgáltatottabban, biztos, hogy
valahol a világon van hozzá hasonló, aki ugyanúgy szenved a
körülmények miatt.
Az emberré
válást tanulni is lehet, sokan vélik felfedezni ezeket az utakat
követendő eszmékben, megtanulják tökéletesíteni önmagukat.
Elismerésre méltó az, ha valaki rájön arra, hogy csiszolásra
szükséges, jellemét építenie kell.
Amikor az
emberséggel találkozik az ember, először rácsodálkozik,
tiszteli mindenkinél, mindennél jobban, majd észrevétlenül
szívébe lopja magát az ember szeretet, részévé válik, hiánya
nagy űrt hagy maga után, mely pótolhatatlanná válik.
Az ember
szeretet kialakulásának első lépcsőfoka tehát a tisztelet, majd
a nemes tulajdonságok megismerése, felismerése az emberségnek,
mely nélkül a földön élni lehetetlen. A szívek kutatói keresik
az embert minden korban, ők azok, akik nyomot hagynak maguk után,
akiknek a szava maga a törvény, az igazság, akik soha nem okoznak
csalódást.
Az ember
szeretet nem egyenlő a testi szerelemmel, mert a szerelem nő és
férfi ölelkezés kívánságát rejti magában. Az ember szeretet a
lelket és szívet ismeri el, a bensőt csodálja és ez a csodálat
elvezet addig a felismerésig, hogy nem vagyunk magunkra utalva a
világon, van, akire minden időben számíthatunk, s ez kölcsönös.
Bizalmunk soha nem múlhat el, az emberség felette áll minden
törvénynek, amit a világ hozott a törvénytaposók ellen, szívébe
írt emberiességi törvényekkel rendelkezik.
A szerelmes
ember is hasonló csodálatot érez a másik fele iránt, csodálata
nem ér véget, boldog szárnyalásban töltik el egymás mellett az
életüket. Az ember szeretet viszont annyira hatalmas nagy
tisztelettel bír az ember és a világ, a természet iránt, hogy
legszívesebben magához ölelné és ha tehetné, rácsodálkozna
minden tájára, virágára, állatára, a tökéletességére a
természetnek.
Jogos az
elvárásunk az emberiséggel szemben, amikor emberek képviseletét
képzeljük el, amikor azt kívánjuk, hogy az emberjogi
szervezeteket is tiszteletre méltó emberek képviseljék.
Ember
szeretetről beszélni könnyű, de igazi csodálat és tisztelet nem
rejlik a szavak és tettek mögött, csak nagyon ritkán. A nemes
tulajdonságok képviselői csak ritkán lebbentik fel igazi arcukat
a külvilág előtt.
A rengeteg
csalódás, ami egy embert ér életében, az emberség hiánya miatt
keletkezik. Érdekes módon, amikor ismerkedünk valakivel, már
megállít benne az a rossz tulajdonság, ami később felnagyítódva
a bizalom leomlásához vezet, felismerjük, s mégsem teszünk
semmit ellene, hagyjuk, hogy szívünket elárassza az ember
szeretet, megengedjük, hogy szívünk megsebesedjen
visszavonhatatlanul, mert a hegeket csak szeretet tudja begyógyítani,
s újabb emberi szeretethez a bizalmat már nehezen előlegezzük
meg.
Mindenki
tisztában van azzal, hogy egyetlen mosoly is csodára képes, már
másképpen látjuk aznap a világot, észrevesszük a többi ember
arcán is az örömöt, a szomorúságot, s mi is tovább adjuk a
kapott mosolyt többi embertársunknak. Ha egyetlen „jótékonyság”
ilyen hatalommal bír, el lehet képzelni, mit jelent egy ember
szívére való rácsodálkozás, az ember szeretet.
A költők is
keresik a tökéletest, múzsát találnak ki erre a célra, aki
megközelíti azt az eszményt, amelyet a szíve joggal várna a
világtól egyetlen kincsének. A múzsát nem lehet megérinteni,
nem lehet lealacsonyítani, a múzsa felette áll a többi
asszonynak, vagy férfinek. A múzsa a vágyunkat testesíti meg, ki
milyen szívvel rendelkezik, olyan múzsát képzel el magának. Nem
lehet a múzsát lehozni a földre, vele együtt élni, elvárni
tőle, hogy megváltoztassa számunkra a világot, amit mi nem
érhetünk el, megtegye helyettünk. A múzsát nem lehet megalázni,
kifosztani, tönkre tenni még gondolatban sem. A szerelem iránta
tiszta és örök lángolás.
Az ember
szeretet is tiszta és önzetlen, nem vár szeretetéért mást, csak
tiszteletet és barátságosságot. A szeretet a földről soha el
nem múlhat, a szeretet az egyetlen, ami nélkül élni lehetetlen.
2013. október
26.
