Kohut
Katalin: Vagy Te...
Miért
szeretlek?
Vidám
szemeidért talán,
hasonlón az őzike szelídséghez,
melyekbe
ha belenézek
látom
szemeim tükrét, megigézel.
Semmi
sem lehet tökéletesebb
szíved
jóságánál,
megismerni
és megszeretni
Téged
– ez volt a lényeged,
s
felkiáltottam, ahányszor
szívem
megremegett:
- Közelíts
szerelem!
Majdnem
elégtem a gyönyörtől,
lebegtem
a mélység kútjai felett
a
tündöklő fényében a tisztaságnak,
hasonló
lettem az aranymadárhoz,
ki
csőrében béke olajágat tart
és
lelkével öröm-himnuszt dalol
a
világ-mindenségnek.
Egységben
a szeretet oroszlán ereje,
a
bátorságé, hogy mersz szeretni
történelem
és életek aléltan
földre
hulló korai mögött,
mikor
már feledtek, s temettek
az
emlékek, szerepek sokasága
és
eljátszása után.
Miért
szeretlek?
Mert
vagy, drága, nemcsak nekem,
hiszen
nem birtokolhatlak,
kisajátítani
sem lehet.
Vagy
Te az örökkévalónak,
megértőn,
bátran, kedvesen.
2014.
november 8.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése