Ember-szeretet (cikk)

Kohut Katalin: Az ember szeretet

"Én nem kívánom senkitől, hogy csudás dolgot tegyen,
de joggal kívánom mindenkitől, hogy mindig ember legyen." Ady Endre

Úgy érzem, szükséges az ember szeretetet, a világ csodálatát elválasztani két ember szerelmétől.

Az ember szeretet már a régebbi korokban is annyira ritka volt, hogy a nagy művészek szenvedtek a hiányában, s ha néha összetalálkoztak egy emberrel, örömmel üdvözölték egymást, csodálva a másik lényegét.

Hatalmas érzelmeket képes a szeretet megmozgatni, az, aki szerelmes a világba, az szerelmes az emberekbe is.

A szeretethez vezető út a bizalom megelőlegezésével kezdődik, akit tisztelünk emberi mivoltában és felnézünk rá, az már kiérdemelte azt a bizalmat, ami az emberi kapcsolat kiteljesedésének feltétele. Általában egyetlen csalódás lerombolja az emberségbe vetett hitet, s ilyenkor rájövünk, többet előlegeztünk meg neki, mint amit megérdemelt, mert általában az ember a belső elvárásait, vágyait sugározza jártában-keltében, azzal a várakozással ápolja a kapcsolatait, hogy valamelyikből igazi barátság lehet.

Mindig emberként élni, embernek maradni a könyörtelenségben, kegyetlen, hazug világban is, nagyon nehéz, de úgy gondolom, az emberség nem kor függvénye, még akkor sem, ha egy nagy tömegben egyedül él, egyre reménytelenebbül és kiszolgáltatottabban, biztos, hogy valahol a világon van hozzá hasonló, aki ugyanúgy szenved a körülmények miatt.

Az emberré válást tanulni is lehet, sokan vélik felfedezni ezeket az utakat követendő eszmékben, megtanulják tökéletesíteni önmagukat. Elismerésre méltó az, ha valaki rájön arra, hogy csiszolásra szükséges, jellemét építenie kell.

Amikor az emberséggel találkozik az ember, először rácsodálkozik, tiszteli mindenkinél, mindennél jobban, majd észrevétlenül szívébe lopja magát az ember szeretet, részévé válik, hiánya nagy űrt hagy maga után, mely pótolhatatlanná válik.

Az ember szeretet kialakulásának első lépcsőfoka tehát a tisztelet, majd a nemes tulajdonságok megismerése, felismerése az emberségnek, mely nélkül a földön élni lehetetlen. A szívek kutatói keresik az embert minden korban, ők azok, akik nyomot hagynak maguk után, akiknek a szava maga a törvény, az igazság, akik soha nem okoznak csalódást.

Az ember szeretet nem egyenlő a testi szerelemmel, mert a szerelem nő és férfi ölelkezés kívánságát rejti magában. Az ember szeretet a lelket és szívet ismeri el, a bensőt csodálja és ez a csodálat elvezet addig a felismerésig, hogy nem vagyunk magunkra utalva a világon, van, akire minden időben számíthatunk, s ez kölcsönös. Bizalmunk soha nem múlhat el, az emberség felette áll minden törvénynek, amit a világ hozott a törvénytaposók ellen, szívébe írt emberiességi törvényekkel rendelkezik.

A szerelmes ember is hasonló csodálatot érez a másik fele iránt, csodálata nem ér véget, boldog szárnyalásban töltik el egymás mellett az életüket. Az ember szeretet viszont annyira hatalmas nagy tisztelettel bír az ember és a világ, a természet iránt, hogy legszívesebben magához ölelné és ha tehetné, rácsodálkozna minden tájára, virágára, állatára, a tökéletességére a természetnek.

Jogos az elvárásunk az emberiséggel szemben, amikor emberek képviseletét képzeljük el, amikor azt kívánjuk, hogy az emberjogi szervezeteket is tiszteletre méltó emberek képviseljék.

Ember szeretetről beszélni könnyű, de igazi csodálat és tisztelet nem rejlik a szavak és tettek mögött, csak nagyon ritkán. A nemes tulajdonságok képviselői csak ritkán lebbentik fel igazi arcukat a külvilág előtt.

A rengeteg csalódás, ami egy embert ér életében, az emberség hiánya miatt keletkezik. Érdekes módon, amikor ismerkedünk valakivel, már megállít benne az a rossz tulajdonság, ami később felnagyítódva a bizalom leomlásához vezet, felismerjük, s mégsem teszünk semmit ellene, hagyjuk, hogy szívünket elárassza az ember szeretet, megengedjük, hogy szívünk megsebesedjen visszavonhatatlanul, mert a hegeket csak szeretet tudja begyógyítani, s újabb emberi szeretethez a bizalmat már nehezen előlegezzük meg.

Mindenki tisztában van azzal, hogy egyetlen mosoly is csodára képes, már másképpen látjuk aznap a világot, észrevesszük a többi ember arcán is az örömöt, a szomorúságot, s mi is tovább adjuk a kapott mosolyt többi embertársunknak. Ha egyetlen „jótékonyság” ilyen hatalommal bír, el lehet képzelni, mit jelent egy ember szívére való rácsodálkozás, az ember szeretet.

A költők is keresik a tökéletest, múzsát találnak ki erre a célra, aki megközelíti azt az eszményt, amelyet a szíve joggal várna a világtól egyetlen kincsének. A múzsát nem lehet megérinteni, nem lehet lealacsonyítani, a múzsa felette áll a többi asszonynak, vagy férfinek. A múzsa a vágyunkat testesíti meg, ki milyen szívvel rendelkezik, olyan múzsát képzel el magának. Nem lehet a múzsát lehozni a földre, vele együtt élni, elvárni tőle, hogy megváltoztassa számunkra a világot, amit mi nem érhetünk el, megtegye helyettünk. A múzsát nem lehet megalázni, kifosztani, tönkre tenni még gondolatban sem. A szerelem iránta tiszta és örök lángolás.

Az ember szeretet is tiszta és önzetlen, nem vár szeretetéért mást, csak tiszteletet és barátságosságot. A szeretet a földről soha el nem múlhat, a szeretet az egyetlen, ami nélkül élni lehetetlen.

2013. október 26.