Kohut
Katalin: Őszi sanzon
Diana
Krall Auturm Leaves című dalához
Dércsípte
hajadat, őzike szemedet,
mosolygós
arcodat, egyetlen nevedet
magam
előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte
nyaramat, dalom szerelmet kér.
Embernek
szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod
magamnak akartam,
kértem,
könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi
levél üzent – már nem bontok falat.
Déva
vár sötéten rejt magában engem,
áldott
az, ki megment az életnek egyszer.
Az
én szívem foglalt. Szent Mihály lovának
patanyoma
rajta, didereg a bánat.
Mindenszentek
temet fagyos mindenségbe,
deres
őszi húrja ejtett a kétségbe.
Gitárom
pengetem fogyó Nap tüzében,
hiányod
felzokog zsongása hevében.
Szent
András megfagyaszt, Katalin meg kopog,
erdőkben
száraz ág, avar-szőnyeg ropog,
hiába
kesergek, s száll az üzenetem,
fogvacogva
tűröm halálos végzetem.
Hófehér
lelkedet magam előtt látom,
jóságod
naponta egyre csak csodálom,
őszi
sanzonomat hozzád viszi a szél,
a
szív-gyermek hitet, vigaszt, kis reményt kér.
2014.
október 29.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése