„Hinni
a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban,
akaratunkban. Ha kell, hát bízni halálig.” Szabó Lőrinc
Csillag
Dániel egykor ígéretes tehetsége volt a zeneakadémiának, de
szegénysége és szerénysége ott marasztalták szülővárosában,
ahol egyszerű és mások diákjai által komikusnak gondolt
tanítóként dolgozott az egyik iskolában. Ének óráira gyakran
bevitte hegedűjét, hogy bemutassa egy-egy saját maga által
komponált zenéjét, vagy előadja a klasszikusok híres darabjainak
részleteit. A gyermekek kuncogtak, amikor belépett a terembe.
Bizony előfordult, hogy óra végére a fél osztály kinn állt a
folyosón, mert fegyelmezetlenkedtek, de ettől nagyobb büntetést
Dánielnek nem volt szíve kirónia rájuk.
Felesége,
a legszebb leány volt a kisvárosban egykor, fél év alatt ette meg
gyönyörű testét a halálos kór, a rák. Dánielt annyira ette a
bánat egyetlen szerelme után, hogy megkomponálta emlékére a
Szépség nyitánya című zenekari kísérettel szólóhegedűre írt
művét, mely a fiókban porosodott. Néha-néha elővette a kottáit
gyakorlás miatt, meg ilyenkor könnyes szemekkel emlékezett
egyetlen szerelmére. Amikor az andante részhez ért, elképzelte,
ahogyan feleségével kéz a kézben sétálnak az utcákon, lassan
permetező esőben a holdvilág gyenge fényénél. Minden ütem
szinte egy-egy érzést elevenített fel szívében, ilyenkor
újraélte a szerelmet, s végén, a halál sötét részénél sírt
a hegedű a vonó alatt, olyan kétségbeesetten, hogy szinte
beledermedt a levegőbe a hatalmas fájdalom. A darab vége egy
óriási felkiáltójel, üzenet a halálnak, melyet kissé
indulatosan adott elő, fejezett be, ilyenkor sikított a hegedű
ujjai alatt.
Leánya,
Melli külsőre ugyanolyan szépség lett, mint édesanyja volt,
egész nap a tükörben nézegette ezért magát, de akaratos, dacos
leányként ijesztő személyiség-bélyeget viselt. Szégyellte az
apját, akit a gyerekek csak Vigyori Dánielnek csúfoltak. Otthon
bedugta a füleit, hogy ne hallja a hegedű cincogását, amikor a
hangszeres gyerekek az apjánál tanultak. Ilyenkor szinte menekült
otthonról. Így botlott bele tizenhét évesen az egyik fürdőhelyen
egy amerikai fiúba. Ronald nem tudta levenni szemeit Melli tökéletes
alakjáról, elvarázsolta karakteres, formás arcocskájával, barna
sűrű, göndör hajzuhatagával, ami királynővé koronázta
szemeiben. Elhatározta, hogy megszerzi magának a leány szívét.
Maga egy michigani egyetemen dolgozott informatikusként.
Rövid
udvarlás után Melli úgy döntött, elhagyja az egyre nagyobb
szegénységbe süllyedő apját és szülővárosát, Ronald
feleségeként majd kiélheti nagyvilági hajlamait, még dolgoznia
és tanulnia sem kell többé.
Egyszerűen
közölte Dániellel a tényt, hogy utazik, s bár látta apja
összetört arcát, nem kegyelmezett, kilépett életéből
kegyetlenül és dacosan, ahogyan addig is élte életét.
Amerikában
hatalmas házban élt luxus körülmények között a házaspár.
Ronald imádattal csüngött feleségén, csodálta, mint tökéletes
szépséget, vigyázott rá, mint egy porcelán babára. Naponta
meglepte kisebb ajándékokkal, virággal. Hatására Melli
csodálatos átalakuláson ment keresztül, s egyszer csak írni
kezdett. Kezdetben cikkeket, melyeket magazinok közöltek le, s
közben hódolt másik új szenvedélyének, a festészetnek. Képei
tisztasága meglepte a zsűrit, amikor első alkotásaival benevezett
egy versenyre. A szépség jegyeit őrizte minden műve, mintha
egykori letűnt idők harmóniáját festette volna meg realista
módon, vagyis azt ábrázolta mindig, amit látott, de minden
arcnak, tájképnek földöntúli ragyogást ajándékozott.
Ronald
gyakran elkísérte irodalmi berkekben és kortárs festők között
híressé vált feleségét estélyekre, ahol bemutatták hetente a
világ legszebb dallamait. Leányuk, Melitta, aki már három évesen
ének tehetségnek mutatkozott adta elő a híres musicaleket,
filmslágereket.
Dánielt
emésztette a bánat felesége és leánya elvesztése miatt, majd
ágynak esett. Nem is tudott unokája létezéséről. Kottáit
legtehetségesebb tanítványára, Nicolasra hagyta és miután
eljátszotta feleségének írt nyitányát, dacolva a halállal a
darab végén, ő is búcsút mondott az életnek. Utolsó útjára
pár tanítványa kísérte el, temetését a kisváros rendezte a
legszerényebb körülmények között. Nevét lassan elfelejtették.
Egyik
nap Ronald egy meghívóval érkezett haza szerelméhez, Mellihez és
a gyönyörű hajadonná nőtt énekes előadóművész Melittához.
Egy magyar hegedűművész koncertjére szólt az invitálás, amit
maga a művész nyújtott át a férfinak, amikor megtudta, hogy
magyar a felesége.
A
Csillag Nicolas név megpillantásakor Melli szíve összerezzent.
Eszébe jutott édesapja, akit faképnél hagyott és azóta sem
érdeklődött felőle, valamint a hegedűről a cincogás, amit nem
bírt otthon elviselni. Tudta jól, hogy szeretetet és tiszteletet
nem lehet utólag átadni, mint egy szál virágot, s a sírjára
apjának hiába is helyezné már a bocsánat kérését.
Izgatottan
lépett a hangverseny terembe csodálatos leányával, Melittával.
Ronald odavezette Nicolashoz a családját. Melli megtudta, hogy a
zeneszerző előadó felvette apja, Csillag Dániel vezetéknevét
tiszteletből, hogy a világ mindig emlékezzék az általa nagyra
becsült zseni tehetségre. Melli szíve majd megszakadt bánatában,
amikor megismerte apja szomorú sorsát.
Bejelentették
a magyar származású Csillag Dániel Szépség nyitányát, amit
Nicolas szólóhegedűvel játszott és a nagy zenekar kísérte őt.
Már az első akkordoknál felfedezte Melli a szépség harmóniájának
megnyilvánulását, ráismert néhai édesanyja és apja szerelmének
jegyeire, s a vég, a halál eljövetele és megrázkódtatása
zokogásba fúlón érte Dániel leányát. Melitta áhítatos zöld
szemekkel nézte nagyapja tanítványát, Nicolast, s elbűvölten
hallgatta a szépség lekottázásának hegedűjátékát. Első
látásra szerelem szövődött az ifjak között, így nyújtották
egymásnak kezeiket és szívüket. Egymásra talált a hű tanítvány
és zeneszerző, hegedű tehetség és a tiszta szívű énekesnő.
Egyesülésük egy hatalmas nyitánya lett a jövő tiszta
művészetének, s a békességnek.
Fura
meghívót kapott a kisváros minden tiszteletbeli tagja és a magyar
művész világ képviselete: egy temetői hangversenyt rendez
Csillag Nicolas és felesége, az amerikai kristályhangú Melitta.
Kettős
sírkő köré gyűlt a tömeg. Az egyikre egy friss szobor került a
Szépség angyala címmel, a másikra egy aranyhegedű kottával.
Ekkor felhangzott Csillag Dániel Szépség nyitánya, melyhez
dalszöveget írt a szerelmespár, akik kézen fogva érkeztek meg
lassú léptekkel a permetező esőben.
2014.
július 22.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése