Kohut Katalin: Szerb Antal – A Pendragon legenda

Könyvajánló

Felbecsülhetetlen kincs Szerb Antal könyve. Neki érdemes volt Angliába utaznia ösztöndíjjal, mert megírta fehéren és feketén az igazságokat. Nemcsak lenyűgöző fogalmazásával, leírásaival és vonzó szereplőivel vonja magára a figyelmet, hanem a regény cselekményének kibontakoztatásával is. Az események villámgyorsan követik egymást – ezt a könyvet valóban nem lehet letenni, az ember egyre szomjasabbá válik a folytatás megismerésére.

A történet és a misztérium Anglia első Rosacrux, vagyis a Rózsakereszt alapítójának halála és feltámadása körül, a titokzatos Pendragon családban játszódik a történet. A magyar származású Bátky János, a „könyvbúvár doktor” a főszereplő, akit a Pendragon család feje meghív walesi, llanvygani kastélya ritka gyűjteményű könyvtárába.

Az Earl of Gwynedd életveszélyben van, többször megpróbálják kioltani az életét. Gyermekei, Osborne és Cynthia tiszta és becsületes jellemek, mintha az emberiség olyan magasságaiban élnének, ahová senki sem érhet el. A háttérben Eileen St. Claire bonyolítja a szálakat, miközben a kastély körül éjjelente egy hatalmas, titokzatos lovas tűnik fel, aki kísértetiesen hasonlít az earlre.

A Rózsakereszt titka A történet előrehaladtával, a British Museum családi iratai és a régi tanulmányok révén Bátkyék egyre közelebb kerülnek a titokhoz. A Pendragon-ház régi épületén a felirat így szól: „Százhúsz év múlva kinyílok” – s a sírt üresen találják. A titokzatos lovas valójában az utódait védi, de a végén – rendtársaihoz hasonlóan – belebonyolódik a fekete mágia legsötétebb mélységeibe.

Az „Ember-arany” és a Bölcsek Köve A regény hatalmas értékeket halmoz fel régi legendákból. Megtudhatjuk, hogy a rózsakeresztes rend kezdetben a Nagy Mű, a Bölcsek Köve elérését tűzte célul. Ám a kezdeti, emberiségért és természetért kiálló tanítások később átcsaptak a fekete mágiába. Ha tudták volna, hogy a „belső arany” nem aranycsinálást, hanem az ember átváltozását jelenti, talán elkerülhető lett volna sok apokalipszis.

Emlékül álljon itt a kémiai menyegzőről szóló rövid versem:

„Nem késő, Még zöldell a lét És virágzik a szellem, Menyegződ napja közel. Színek robbannak Aranyszikrát szórva, S teremtődik a fényben Az Ember-arany.”

Záró gondolatok A könyv részletesen beszámol a sátáni erők hipnózisos hatalmáról, ahol a főhős öntudatlanul válik a rituálé részévé. Az okkultizmus világa rémülettel töltheti el az olvasót, de a tetőpont után a regény megnyugtató megoldással zárul, utat mutatva a józan észnek. Úgy gondolom, ezt az írást és Szerb Antal világát mindenkinek érdemes megismernie.

2015. november 5.