Kohut Katalin: Thornton Wilder – Szent Lajos király hídja
Könyvajánló
„Annak, aki szeret – így zárja szép könyvét a szerző –, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme.” — Melocco János Tamás
A Szent Lajos király hídját sokan próbálták már besorolni különféle elméletekbe, keresve a karmát, a jutalmat vagy a büntetést. A szerző azonban öt ember halálának „miértjeit” kutatja – azokat az okokat, amelyek ésszel alig kifürkészhetők. 1714. július 20-án Peru legszebb hídja leszakadt, s öten a mélységbe zuhantak. Mind az ötüknek a szeretettel voltak problémái.
A sorsok összefonódása:
Montemayor márkiné és Pepita: A márkiné, aki élete végén, a tragédia előtti percekben értette meg, hogy soha nem volt mersze az igazi szeretethez. A felismerés pillanata talán megváltást hozott számára.
Esteban és Manuel: Az ikertestvérek, akiknek egymás iránti ragaszkodása és a külvilág felé mutatott zárkózottsága egy különös, senki más által nem értett nyelvet teremtett.
Pío bácsi és don Jaime: Pío bácsi, a művészlélek, aki leányaként szerette a hálátlan Pericholet, és a beteg gyermeket, Jaimét próbálta menteni, taníttatni.
A nyitott kérdés: Isteni elrendelés vagy vak véletlen? Juniper atya kikutatta az áldozatok sorsát, de arra jött rá, hogy a jók és rosszak közötti határvonal nem olyan egyszerű, mint azt a korabeli egyház hirdette. Az atyát végül könyvéért megégették – ez a középkor iszonyatos válasza a kérdésekre.
A híd az igazság szimbólumává válik, amelyet mindenki a saját tapasztalatai alapján értelmez. Őrizzük a szeretet lángját, mert ez az egyetlen, ami túlmutat a halálon.
2015. október 29.
