Kohut Katalin: Boldog Új Évet Kívánok!
Az óév búcsúztatása ősi emberi gesztus. A zaj, a trombiták, a tűzijátékok nem puszta látványosságok voltak egykor, hanem védekező mozdulatok: a hit szerint a hang elriasztotta a rosszat, hogy az új esztendő tisztán, békében érkezhessen meg. A természet népei ma is így gondolkodnak: a zaj nem szórakoztat, hanem határt von a félelem és a remény közé.
Szilveszter alakja is több rétegben él velünk. Nem egyetlen ember volt, hanem egy név, amelyhez rendteremtés, időszámítás, az év körforgásának emberi értelmezése kötődik. A rend iránti vágy mindig ott volt az évváltásban: számot vetni, újrakezdeni, tisztábban látni.
Petőfi Szilvesztere sem véletlenül érkezik éjfélkor. A nagy sorsra hivatott ember alakjában ott a remény, hogy a világ megváltható, hogy a szó, a tett, a hit számít. És ott a fájdalmas tanulság is: az eszmények hordozói gyakran nem kapnak védelmet, csak próbát. Az új év várása ezért mindig kettős: reményteli és felelősségteljes.
Mindannyian így állunk az év küszöbén. Azt reméljük, hogy csökken a békétlenség, hogy a család megtart, hogy az ember az embert nem eszköznek, hanem társnak látja. Hogy az igazság nem szólam, hanem irány. Amikor a szeretet és az emberi méltóság törvénye erősebb lesz a zajnál, akkor mondhatjuk: megérkezett az új év.
A szilveszteri babonák is erről beszélnek. A malac előretúrja a szerencsét, a lencse bőséget ígér, a pezsgő buborékjai az emelkedettség jelképei. Ezek mind arra emlékeztetnek, hogy az ünnep nem pazarlás, hanem jel: figyelem önmagunkra és egymásra.
De az ünnep peremén ott állnak azok is, akik nem tudnak védekezni. Az állatok reszketve élik át az éjszakát, a természet elszenvedi az emberi mértéktelenséget. A tűzijáték fénye nem mindenkinek öröm, a robbanás nem mindenkinek ünnep. Itt válik el a zaj és az emelkedettség: az ember nem uralkodni kapott értelmet, hanem vigyázni.
És itt lép be az emberség kérdése is. Egy közösség nem attól erős, hogy hangos, és nem attól „győz”, hogy elhallgattat. Az érzékenység nem gyengeség, hanem felelősséghordozás. Nincs ünnep ott, ahol mások félelme vagy megalázása válik látvánnyá, és nincs jövő ott, ahol az érzékeny embereket legyőzendő célpontként kezelik. Az igazi közösség nem ünnepli a sebeket — hanem gyógyítani próbál.
Szilveszter ezért több, mint mulatság. Mérleg is. Csendes számvetés arról, hogyan bántunk egymással, és mit viszünk át magunkkal az új évbe. Ünnepi ruha, terített asztal, koccintás — mind csak külső jelek. A valódi rend belül kezdődik: figyelemben, mértékben, odafordulásban.
Talán az új év legnagyobb ajándéka az lenne, ha kevesebb zajt és több szívet vinnénk magunkkal. Ha nem túlkiabálnánk a csendet, hanem meghallanánk benne egymást. Ha az ünnep nem hangosabb, hanem emberibb lenne.
Fogjuk meg egymás kezét, kívánjunk szerencsét, bölcsességet, és olyan új esztendőt, amelyben az emberség nem kivétel, hanem alap.
2011. december 31. – 2025. december 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése