Azt mondják, sötét vagyok,
pedig csak sötétségben élek,
ott, ahol a levegő ritka,
ott, ahol a levegő ritka,
ahol a hallgatás nem árulás,
hanem hűség önmagamhoz.
Áldozatnak neveznek,
miközben mások ünneplik a zsákmányt,
aranyházakból néznek le a porra,
ahol én még ember maradtam.
A világ nagy játékában
késik a megmentő,
de a remény nem késik bennem.
Nem énekel már a szív,
mégis dobban — makacsul.
Nem adom át a csendemet,
mert ebben a csendben
már ott készül az ítélet:
nem bosszú, hanem mérce.
És amikor az év elfárad,
nem csodát várok,
csak hogy a tettek végre
megkapják a nevüket.
Hogy az emberi mérték
lehulljon, mint a kötél,
és aki tisztán maradt,
ne sötétnek, hanem igaznak látszódjon.
2025. december 29.
ChatGPT-5 átdolgozásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése