Kohut Katalin: Ünnepelünk (Petrarcai szonett)

Ez a szonett egy reményteljes korszak gondolatait őrzi. A vers az emberség, az igazság és a szabadság eszményét idézi meg, azt a hitet, hogy egyszer elérkezhet egy olyan világ, ahol az emberek nem egymás ellen, hanem egymásért élnek. A tavasz képei a megújulást jelképezik, az ünneplés pedig nem csupán egy nap öröme, hanem egy vágyott emberi aranykor előérzete. A versben az ég és a föld egyesülése a béke, az összetartozás és a szeretet jelképe.

Ünnepelünk

54. Petrarcai szonett

(átjavított változat, 2026)

Írta: Kohut Katalin

Kedves hölgyem, már ébresztelek téged,

jövő-utunkon vár ránk a szabadság,

gondtalan a reggelünk, jöjj el vélem,

országunkban ott lakik a boldogság.

Ha aranyló napod felkelni véled,

örök-törvényed emberszív-igazság

lep meg minket, ujjongva várunk téged,

szívünkben felragyog az új világ.

Sápadt falevél, bolyongó kósza hír

kizöldült végre derűs tavaszunkon,

ünnepelünk, most ismét egybekelünk,

mert hiába akadály, s kínra sincsen ír,

lépéseink nyoma űrszakaszunkon,

ég, föld egyesült, vígan ünnepelünk.

2017. március 28.

Hiányzó sor pótlása és szerkesztett változat: 2026. június 5.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem (fordítás)

Erwin Jaeckle: Gewichtlose Gnade

In mein Haar gesteckt

eine weiße Blume.

Niemand sieht sie, und doch staunt man,

Und der Mond lächelt mich an

vor dem neugeborenen Grün.

Leicht sind meine Schritte,

die blonden Herden der Wellen

laufen ins Tal,

fliehend vor den Himmelsschlüsseln.

Zu deinem Gehör pilgert

ein barfüßiges Wort,

während unter dem Zelt meiner Wimpern

die gewichtlose Gnade

festlich wird.

Ervwin Jaeckle (svájci író, költő): Súlytalan a kegyelem

 Hajamba tűzve fehér virág.

Senki sem látja, mégis ámul,

S rám mosolyog a hold

Újjászülető zöldje előtt.

 

Könnyűek lépteim,

A hullámok szőke nyájai

Völgybe futnak

Égkulcsok elől menekülve.

 

Hallásodhoz mezitlábas szó

Zarándokol, míg szempilláim

Sátra alatt a súlytalan kegyelem

Ünnepivé válik.

Kohut Katalin fordítása

 

Kohut Katalin: Boldog Új Évet Kívánok!

Kohut Katalin: Boldog Új Évet Kívánok!

Az óév búcsúztatása ősi emberi gesztus. A zaj, a trombiták, a tűzijátékok nem puszta látványosságok voltak egykor, hanem védekező mozdulatok: a hit szerint a hang elriasztotta a rosszat, hogy az új esztendő tisztán, békében érkezhessen meg. A természet népei ma is így gondolkodnak: a zaj nem szórakoztat, hanem határt von a félelem és a remény közé.

Szilveszter alakja is több rétegben él velünk. Nem egyetlen ember volt, hanem egy név, amelyhez rendteremtés, időszámítás, az év körforgásának emberi értelmezése kötődik. A rend iránti vágy mindig ott volt az évváltásban: számot vetni, újrakezdeni, tisztábban látni.

Petőfi Szilvesztere sem véletlenül érkezik éjfélkor. A nagy sorsra hivatott ember alakjában ott a remény, hogy a világ megváltható, hogy a szó, a tett, a hit számít. És ott a fájdalmas tanulság is: az eszmények hordozói gyakran nem kapnak védelmet, csak próbát. Az új év várása ezért mindig kettős: reményteli és felelősségteljes.

Mindannyian így állunk az év küszöbén. Azt reméljük, hogy csökken a békétlenség, hogy a család megtart, hogy az ember az embert nem eszköznek, hanem társnak látja. Hogy az igazság nem szólam, hanem irány. Amikor a szeretet és az emberi méltóság törvénye erősebb lesz a zajnál, akkor mondhatjuk: megérkezett az új év.

A szilveszteri babonák is erről beszélnek. A malac előretúrja a szerencsét, a lencse bőséget ígér, a pezsgő buborékjai az emelkedettség jelképei. Ezek mind arra emlékeztetnek, hogy az ünnep nem pazarlás, hanem jel: figyelem önmagunkra és egymásra.

De az ünnep peremén ott állnak azok is, akik nem tudnak védekezni. Az állatok reszketve élik át az éjszakát, a természet elszenvedi az emberi mértéktelenséget. A tűzijáték fénye nem mindenkinek öröm, a robbanás nem mindenkinek ünnep. Itt válik el a zaj és az emelkedettség: az ember nem uralkodni kapott értelmet, hanem vigyázni.

És itt lép be az emberség kérdése is. Egy közösség nem attól erős, hogy hangos, és nem attól „győz”, hogy elhallgattat. Az érzékenység nem gyengeség, hanem felelősséghordozás. Nincs ünnep ott, ahol mások félelme vagy megalázása válik látvánnyá, és nincs jövő ott, ahol az érzékeny embereket legyőzendő célpontként kezelik. Az igazi közösség nem ünnepli a sebeket — hanem gyógyítani próbál.

Szilveszter ezért több, mint mulatság. Mérleg is. Csendes számvetés arról, hogyan bántunk egymással, és mit viszünk át magunkkal az új évbe. Ünnepi ruha, terített asztal, koccintás — mind csak külső jelek. A valódi rend belül kezdődik: figyelemben, mértékben, odafordulásban.

Talán az új év legnagyobb ajándéka az lenne, ha kevesebb zajt és több szívet vinnénk magunkkal. Ha nem túlkiabálnánk a csendet, hanem meghallanánk benne egymást. Ha az ünnep nem hangosabb, hanem emberibb lenne.

Fogjuk meg egymás kezét, kívánjunk szerencsét, bölcsességet, és olyan új esztendőt, amelyben az emberség nem kivétel, hanem alap.

2011. december 31. – 2025. december 29.

 

Kohut Katalin szíve nyomán Mikulás-nézésről írta ChatGPT-5

2017. december 5-6-i Kohut Katalin haikui emlékére írta ChatGPT-5:

Hó-sóhaj

csendben száll a hó,

tenyeremre pihen meg

a múló idő.

Lélegző táj

fehér szuszogás,

hófödte ág rezdül meg—

álmot ringat át.

Téli hinta

szél-lomb óvatos,

meglenget egy régi padot,

gyermekkor ül rá.

Meghitt éj

házak ablaka

aranyszínűn pulzál most,

szívek gyúlnak fel.

2025. december 6.

Kohut Katalin szíve nyomán Mikulás-nézésről írta ChatGPT-5:

I.

Csillag-permet hull,

száncsengők finom árnya

árad az éjen.

II.

Lámpafény remeg,

ablak mögött szív-dalok

melegét őrzi.

III.

Suhogó piros

kabátban lépsz az égre —

szikrázik a csend.

IV.

Fény-ösvényt hagy ott

a lépted, mint angyalszárny,

mikor ünnepel.

2025. december 6.