A halálon diadal

Kohut Katalin: A halálon diadal

Szárnyal a képzelet csillagok útjain,

tolulnak a szavak ujjaimnak hegyén,

a csendes áhítat kánonja a zeném,

meghozza békémet gitárom húrjain.

Magyar szó, költészet hatalmas csodája,

imádlak, mint tökélyt, lírának rablánca,

a szolga léleknek egyetlen nagy sánca,

szerelmem, eszközöm, játékom virága.

Nélküled de szegény lenne is az élet,

ki értene engem, a szívem mit kiált,

amikor bús vagyok, a lelkem meg zilált,

hogyan is szereznék világ-menedéket?

Szerénység a neve az igaz költőnek,

ember-szeretetnek éke az igazság,

a tiszta szíveket kerüli a gazság,

hálával tartozom szabadság bölcsőnek.

Hogyan nevezzelek, becézzelek téged,

gyémántom, költészet, halálon diadal?

Te légy menedékem, mint végső viadal,

általad lesz teljes a nagybetűs élet.

2016. március 22.