A csend szépsége
Nem az mutatja meg,
ki hangosabb a fényben,
hanem ki csendben hordja
a tisztaság reményét.
Nem vetkőzik a lélek,
ha testét őrzi fátyol,
a rejtett harmónia
az, mi örökké ápol.
Mert hol a test már törött,
s a fény megfakult rajta,
ott ragyog csak igazán
a lélek halk sugárba’.
A valódi nő
Nem dísz kell rá, nem hivalkodás,
egy kendőn átsugárzik a világ.
Nem az arcvonás, mit megjegyzel,
hanem a lépte, ahogy csendben fegyelmez.
A ruhája nem rejt luxust vagy rangot,
hanem sejtet — egy régvolt, mélyebb hangot.
Ő nem a fénybe vágyik elsősorban,
csak legyen egy sarok, ahol tisztán ott van.
És ha mégis meglátod őt a tömegben,
nem érted, miért nézel vissza egyre,
de tudod, külön volt, más, szelíd –
mint aki tömegben is egyedül virágzik.
Felejthetetlen
Nem szóval él — tekintete beszél,
nem nevet hangosan, mégis a derűt idézi eléd.
A mozdulata, mint a tó felszíne:
rezzenés sincs benne, mégis élet van minden ívében.
Nem akar tetszeni — csak van,
és éppen ettől szép a pillanatban.
A járása lágy, mint a múlt emléke,
s ha egyszer láttad: visszatérsz érte.
Nem ölt testet a tömeg harsány képében,
de megmarad benned — nem is tudod miért.
A nő, aki titok marad, nem azért rejtőzik,
hanem mert méltóságban él,
és a harmóniát nem kívül keresi,
A veszély
Aki titok, azt le akarják leplezni,
aki méltóság, azt meg akarják törni.
A tisztaság vakítja a szemeket,
és dühöt szül azokban, kikben sár lakozik.
Aki nem hajol, arra rontanak,
hogy görnyedten már ne legyen más.
Mert aki felegyenesedve jár,
annak útját meg kell törni –
így hiszi a világ, mely nem ismer
sem szerelmet, sem kegyelmet,
csak birtoklást, csak hatalmat,
csak fájdalmat, mely nem érez,
csak rombol, mint Csernobil széle.
hanem ő maga a béke, amit mások keresni tanulnak.
2025. május 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése