Itt maradtam magam
Szonett 11. (2026-os átdolgozás)
Szerző: Kohut Katalin
Ha szomorú nem voltál még sohasem,
nem tudhatod, milyen a nagy boldogság,
mit érez az, kinek szívén ború rág,
s elkerüli jókedv, derű, szerelem.
Mindig odalenn, arra vitt kerekem,
nem érintett soha harmatos virág,
rég volt, elfeledtem, mit ád a világ:
szivárvány színeit fogta két kezem.
Szabadság kell nekem béke-szigeten,
hív barátok édeni álom-ligeten,
hová száműztem magam, ezt óhajtottam,
Földről el, hívogat milliárdnyi hely,
de hiába vártam sok évet – így esett –
senki sem jött el, itt maradtam magam.
2012. április 23.
