2026. április 28., kedd
Kohut Katalin: Remény (ronsardi szonett)
2026. március 24., kedd
Kohut Katalin: A boldogtalanság
Kohut Katalin: A boldogtalanság
Ahány ember, annyiféle boldogtalanság létezik, mégis van közös forrása: a világ, amelyben élünk. Ahol a javak nem emberség szerint oszlanak el, ott a lélek szegény marad akkor is, ha kívülről jólét látszik.
A történelem során sok rendszer ígért igazságot, mégis újra és újra ugyanaz ismétlődött: kevesek jóléte és sokak kiszolgáltatottsága. A szegénység nemcsak hiány, hanem szorongás – csendes fogság, amelyben az ember méltósága is sérül. Aki napról napra küzd a megélhetésért, annak a boldogság nem lehet teljes.
A pénztelenség a kapcsolatokat is próbára teszi. A szeretet ott él, de a folyamatos nélkülözés alatt elfárad, megalázottá válik. Ahogy fogy a szeretet, úgy halkul el az ember is: előbb a szava lesz bizonytalan, majd a hangja is elcsendesedik, végül szinte eltűnik a világ zajában.
A munkanélküliség elveszi az ember tartását, a kiszolgáltatottság pedig elnémítja a reményt. A világban egyre inkább háttérbe szorulnak a példák: az emberség, a tisztesség, a lélek nemessége. Helyüket közöny és könyörtelenség veszi át.
Amikor az ember kénytelen kiegyezni a rosszal, mert nincs más lehetősége, meghasonlik önmagával. Naponta adja fel egy darabját annak, ami ő volt. Ilyenkor nem kiabál, nem harcol – csak csendben feláll, és kilép a méltatlan helyzetből. A tömegben egyedül marad, de legalább nem árulta el önmagát.
A legnagyobb boldogtalanság mégis a szeretet hiánya. Mert szeretet nélkül az ember belül fogy el, még akkor is, ha tömeg veszi körül.
Átírva: 2026. március 24-én
2026. március 17., kedd
Szerb Antal: Utas és holdvilág A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca - Könyvajánló
Szerb Antal: Utas és holdvilág
A „halál-szirén” hívása és a civilizáció álarca
Szerb Antal kultikus regénye, az Utas és holdvilág sokkal több egy itáliai nászút történeténél. Ez a mű egy mélylélektani búvárkodás az emberi lélek legrejtettebb zugaiba, ahol az életösztön és a megmagyarázhatatlan elvágyódás viaskodik egymással.
A civilizáció és a tudatalatti
A regény egyik kulcsjelenetében Waldheim professzor világít rá arra a döbbenetes igazságra, amelyet a modern ember hajlamos elfelejteni: a civilizáció feladata valójában az, hogy elterelje figyelmünket a halál realitásáról. Ahogy Szerb Antal írja: „Minél erősebb lesz a civilizáció, annál jobban tudat alá kerül a halál szerelme.”
Mítoszok és lélekmadarak
Waldheim lenyűgöző eszmefuttatása során a görög és kelta mítoszokon keresztül vezeti végig Mihályt – és minket, olvasókat – azon az úton, ahol a „boldogok szigete” valójában a halott-országot jelenti, és ahol Pénelopé nem csupán egy várakozó asszony, hanem egy „lélekmadár”. Az író rávilágít, hogy az emberiség ősi kultúráiban a halálvágy még nyers és őszinte erő volt, amit a kereszténység és a modern kor szublimált, „túlvilági vággyá hígított”.
A hét fátyol és a karmikus utak
Szerb Antal „holdvilágos” utazása kísérteties párhuzamot mutat Dante Isteni színjátékával. Ahogy Mihály bolyong az itáliai tájban, valójában saját belső Purgatóriumának szintjeit járja be, ahol a hét fátyol – a megtisztulás rétegei – mögött keresi az igazságot. Azonban ez az út nem veszélytelen. Ahogy a történelem nagy művészei is megérezték a halál előtt, léteznek olyan sötét, okkult „halálvilágok”, ahol a fény már nem hatol át. Ezek a párhuzamos valóságok – melyekről az Omega is énekelt, amikor angyali csodáért fohászkodtak a sötétségben – a karmikus népek és a sötét erők birodalmai. Mihály útja tehát küzdelem is egyben: választás a sötétség „káosz-útvesztője” és a lélek felemelkedése között.
Miért olvassuk ma is?
Mert mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint a főhős, Mihály. Keressük a helyünket a világban, küzdünk a kötöttségek ellen, és néha érezzük azt a nosztalgikus hívást valami után, ami túl van a mindennapok szürkeségén. Szerb Antal nem választ ad, hanem tükröt tart: megmutatja, hogy az elmúlástól való félelem és az utána való különös vágyódás az emberi lét elválaszthatatlan része.
„A halálvágyat a mediterránoknak sikerült szublimálni és racionalizálni, vagyis magyarul, a halálvágyat túlvilági utáni vággyá hígították, átalakították a halál-szirén szörnyű sexeppealjét a mennyei karok és rendek angyali zenéjű hívószavává.”
Ez a könyv kötelező olvasmány mindenkinek, aki nem fél szembenézni saját belső „holdvilágos” éjszakáival.
2026. március 17.
Kohut Katalin - könyvajánló
2026. március 8., vasárnap
Kohut Katalin: Születésnapomra
Mintha most születtem volna,
félve attól, amit éreztem.
Nem én választottam szülőket –
a világ döntött,
én csak érkeztem.
Apai családom régi németként
sokszor lett célpont,
anyám apját forgószél vitte el
Anyám ma kilencven éves –
hosszabbítás az időben.
A költők megírták
a világégés szerepeit,
és volt, aki hitte:
ilyet már nem lehet
Mégis megtörtént.
Így lettem én egyetlen életben
sok korszak tanúja,
mert mások nem vállalták
a rájuk osztott szerepet.
A tizennyolcadik születésnapomra
gyermeket kaptam ajándékba –
társat a sötét időkben,
vezetőt a félelmek között.
tisztaság, szelídség,
egy tiszta hang,
vagy a kedvesség.
Mennyi bűnt hordozott az ember,
mennyit kellett vezekelnie!
Sötét erők között botladozva
egyetlen társ maradt:
a gyermek.
Ötven év rohant el így velünk.
A világ hallgatott.
Pedig a hallgatás is cinkosság.
Hatvannyolc éves lettem,
mégis úgy érzem néha,
mintha most születtem volna –
félve.
Dalokat énekeltem,
filmslágereket,
mindent, amit egyszer hallottam.
Szívem, mint egy magnó,
őrizte őket.
Nem tudom, lesz-e igazság.
Lesz-e valaki,
aki kivezeti az embert
a sötétségből.
Mert előre írták:
kell majd egy Megváltó.
És ha most élne
talán ő sem hinné:
amiről azt mondták,
nem történhet meg többé –
mégis valósággá lett.
2026. március 8.
2026. február 20., péntek
61. Thomas Moore: Egy fiúnak Egy óra mellé, egy barátja kérésére írva (fordítás)
2025. december 29., hétfő
Kohut Katalin: Csendes mérleg
ott, ahol a levegő ritka,




