With lifted feet, hands still,
Im am poised, and down the hill
Dart, with heedful mind:
Swifter and yer more swift,
Till the heart with a mighty lift
Makes the lungs leugh, the throat cry: -
’O bird, see, see, bird, I fly.
’Is this, is this your joy?
O bird, then I. theugh a boy,
For a golden moment share
Your feathery life in air!’
Say, heart, is there aught like this
In a world that is full of bliss?
’Tis more than skating, bound
Speed slackens now, I float
Awhile in my airy boat,
Till, when the wheels scarce crawl,
My feet tot he treadles fall.
Alas, thar the longest hill
Must end in a vale, but still,
Who climbs with toil, wheresoe’er,
Shall ind wings waiting there.
2. Henry Charles Beeching: Biciklivel lejtőn lefelé:
Egy fiú dala
Lábam emelve, kezem mozdulatlan,
egyensúlyban vagyok, és a lejtőn
elindulok villámgyorsan,
de közben figyelek:
a levegő szélként rohan el mellettem.
Egyre gyorsabban, még gyorsabban,
míg a szív nagyot lendül,
a tüdő nevet, a torok felkiált:
„Ó, madár, nézd csak, nézd, madár, repülök!”
„Ez az, ez a te örömöd?
Ó, madár, akkor én is – bár csak fiú vagyok –
egy arany pillanatra
részesülök tollas létezésedből a levegőben!”
Mondd, szív, van-e bármi ehhez fogható
egy boldogsággal teli világban?
Ez több, mint korizni,
acéltalpú cipőben szánkázni a sima jégen.
A lendület lassul most, lebegve
úszom még levegő-csónakomban,
míg végül, amikor a kerekek alig forognak,
lábaim újra a pedálra hullanak.
Jaj, hisz a leghosszabb lejtő is
völgybe torkollik, de mégis:
aki fáradsággal felkapaszkodik,
bárhol is jár,
szárnyakra lel a magasban.
Nyersfordítás, 2025. november 24.
Henry Charles Beeching: Biciklivel lejtőn lefelé:
Egy fiú dala
Lábam fent, kezem nyugalomban áll,
egyensúly tart, s a lejtő rám talál.
Lódulok le, elmém éberen,
szélként suhan el mellettem a jelen.
Egyre sebesebben, mind hevesebben,
szívem nagy lendülettel emel bennem.
Nevet a tüdőm, a torkom szárnyra tár:
„Madár, nézd, nézd — repülök már!”
Ez hát a boldogság, a tiéd?
Madár, most én is — bár gyermek még —
egy arany percig osztozom veled,
tollas, szabad létezésedet.
Mondd, szívem, van-e ennél több
egy boldogsággal telt világ fölött?
Ez több, mint jég, mit penge hasít,
acélcipővel síkra simulni itt.
A sebesség halkul, könnyűn ringok,
mint légcsónakban, fenn sodródok;
míg a kerék már alig halad,
lábam a pedálon újra megmarad.
Jaj, minden hosszú hegy lábánál
völgy vár egyszer, csöndes határnál;
de aki kínnal is fölfelé ment,
arra a völgyben szárny vár odalent.
2026. január 4. Chat átültetésével[
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése