Végh Antal: Egyedül a kastélyban – A puszta fogságában
Somogyországban, a hetvenes években játszódik a történet, melyről annak ellenére szeretnék írni, hogy a könyvem már nincs meg, és harminc évnél is régebben olvastam. A szereplők és a történések azonban élesen megmaradtak bennem. Az én példányom 1971-es kiadású volt; az első fizetésemből vásárolt könyvsorozatom egyik legbecsesebb darabja.
Ilonát, a frissdiplomás tanítónőt a KISZ-vezetők javaslatára helyezik Répásra, a pusztára. Ilona vállalkozó kedvű volt, hitte, hogy megbirkózik a feladattal, de nem sejtette, hogy ott egészen más szemléletű és gondolkodású emberek várják.
A regény keretét Vivaldi muzsikája adja. Hangversenyzene szól a busz rádiójából, amikor megérkezik, és ugyanez a zene csendül fel a regény végén is, amikor a KISZ autója kimenekíti őt a falu népének átkozódásai közepette.
Ilonát egy olyan kastélyban szállásolják el, ahol előtte már több tanító is élt – valamennyien elmenekültek vagy tönkrementek. A kastély falai között furcsa és sötét titkok lappanganak: az egyik szobában kacsákat tartott egy előző lakó, a pincében pedig Miskey, a korábbi tanító hüllőket tenyésztett.
A puszta kegyetlensége és a rontás
Ilona első látogatója a 13 éves Magdi volt. A kislány zavart viselkedése mögött tragédia állt: Miskey tanító – aki részegen miséket celebrált a kocsmában – megrontotta a gyermeket. A regény itt mutatja be a puszta népének egyik legzordabb tulajdonságát: a szívnélküliséget. Magdi anyja ellenvetés nélkül adta át magát és leányát a buja tanítónak. Ilona volt az egyetlen, aki emberként fordult Magdihoz, aki a gyónáshoz hasonló feltárulkozás után végre újra képes volt bátran szemébe nézni a világnak.
Kísérlet a kultúrára
Ilona megpróbálta felrázni a puszta állóvizét: klubot alapított, tanította és felvilágosította a fiatalokat. De minden modern gondolatot ellenségesen fogadtak. Ha egy lány vörösre festette a haját, vagy ha a fiatalok önismeretről tanultak, a falubeliek Ilonát vádolták az erkölcstelenség terjesztésével. A butaság és az érthetetlen gonoszság falai közé került. Egy színdarab próbája során a helyi pártvezetés még a verseket is magára vett sértésnek érezte.
A házasság és a magány
Simon Elek, a jóképű, ereje teljében lévő agronómus-jelölt feleségül vette Ilonát. A boldogság azonban hamar elillant. A puszta ereje Simonban is győzött: a könyvek helyett disznóhizlalásra kényszerítette feleségét, majd az anyósa intrikái hatására kezet is emelt rá. Ilona várandósan menekült vissza a kastélyba. Gyermeke a város és a puszta közös utóda – a jövő záloga egy változó társadalomban.
A menekülés
A végkifejlet drámai. Ilona kirándulást szervezett a gyerekeknek, de a szülők bojkottálták az indulást. A puszta erősebbnek bizonyult: a tanítónőt rágalmakkal és átkokkal kergették el.
„Forradalmat vetettél, kedvesem!” – hangzik el a mondat, mely jelzi: aki változást akar hozni egy ilyen zárt világba, az gyakran maga is áldozattá válik.
Ahogy a busz elindul Ilonával és gyermekével, újra felcsendül Vivaldi. A tanítónő kimenekült a sötétségből, és egy fokkal közelebb került a civilizációhoz.
2011. június 9.
Kohut Katalin
