„Minél többet tudok, annál inkább érzem, mennyi mindent nem ismerek még.”
Vannak élethelyzetek, amikor a tanács már nem segít. Amikor az ember nem megoldást keres, hanem egy csendes jelenlétet. Egy valakit, aki nem magyaráz, nem hibáztat, nem mondja, mit kellett volna másképp tenni — csak ott marad mellette a reménytelennek tűnő várakozásban.
Néha a legnagyobb segítség nem a szó, hanem az együtt hallgatás. A tudat, hogy a fájdalmat nem kell egyedül hordozni.
Írta: Kohut Katalin
(szerkesztett változat)
Üresség sötétlik fájó szívemben,
megterhel nagyon a közömbösség,
emberek papolnak, mire van szükség,
tanácsuk mélyít sok sebet bensőmben.
Szólnak szeretetről, akik nem értik,
ködös önbizalom túlárad bennük,
dicséri őket minden földi ügyük,
átlátok rajtuk, szívem ellenkezik.
A tehetség szerénységgel párosul,
torzult jellem hozzá már nem idomul,
nem ülhet emberfölötti trónuson.
Ki valóban nagy, csendesen ragyog át,
nem hirdeti fenn önnön nagyságát,
költői zavarral ég a horizont.
2013. március 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése