Kérés magamhoz
Szonett 13. (átdolgozott 2026)
Írta: Kohut Katalin
Ugye, fáj a magány? – sokszor kérdeztem
magamtól, míg epekedve várt szívem,
nagybetűs, igaz szerelemben hittem,
miközben az embereket kerültem.
Álmatlanul forgolódtam, s reméltem,
barátra lelek – de mást súgott eszem:
míg önbizalmad inog, nincs szerelem…
talán megtudják, hogy én is itt éltem.
Utolsó kívánságom csak az lehet:
kísérjék könnyek tovább az életet,
könnyzáportól tisztul a tüskés lélek.
A magányról is rég elfeledkeztem,
bensőmtől naponta csak egyet kértem:
írjam meg szenvedésem, mitől félek.
2012. május 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése