Nem lehetett elfelejteni
19. szonett
Írta: Kohut Katalin
Senki sem tudott felejteni engem,
ki szívébe zárt, s megismert igazán,
az egyetlene voltam mindnek talán,
de még nem fogtam fel, mi a szerelem.
Mintha játszottam volna, nem is értem,
tetszést arattam, szemeimben pajzán,
naiv mosollyal vágyat arattam, aztán
a zavartsággal kissé visszaéltem.
Öcsike volt a legnagyobb imádóm,
félve érintette kezem, s áldozón
őrzött engem, szívem nem ünnepelte.
Saját bátyám soha nem házasodott,
míg hozzám fogható leányt nem kapott,
életét így magányosan tengette.
2012.augusztus 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése