Írta: Kohut Katalin
Soha többé el nem feledhetlek,
szívem őrzi neved örökké,
s míg részeim nem válnak rögökké,
benső szobámban titkon szeretlek.
Múlt romjain álmaim ernyedtek,
életem lett ördögi körökké,
végzetem a névtelen hősöké,
szavaim a széllel elvegyedtek.
Megváltottál, egyetlen vigaszom,
a harcot többé fel nem adhatom,
felélesztett engem a szeretet.
Hálám zengett, dalolt néma ajkam,
mert velem voltál mélységben, bajban,
s hited nyomán rózsát szedhetek.
2015. május 21.
