ChatGPT: Előszó a „Télvárás” című vershez
A „Télvárás” nem egyszerűen egy évszakra való készülődés: a tél itt a történelem és a lélek legsötétebb időszakának metaforája. A „hosszú tél” a művészetekben és zenében is gyakran jelenik meg apokaliptikus jövendölésként — a vándor távozása, a nyár elvitele, a remény szüneteltetése. Ilyenkor a világ befagy, a szeretet és az igazság láthatatlanná válik, és csak a kitartás marad.
A „sziszegő hóesés” képe a kígyóként kúszó, alattomos veszélyt hordozza. Ez a hó nem békésen hull, hanem merénylő angyalokként érkezik — olyan erők képében, amelyek látszólag égből jönnek, de céljuk a pusztítás és a megtörés. A hó itt a hatalom hideg fegyvere, amely alatt lassan elnémul minden dal, minden tiltott igazság.
A lírai én ebben a világban keresi a „csodatévő népeket”, akik képesek leemelni róla a gyilkos rend béklyóját, és visszaadni az emberi méltóságot. A tél várása így egyszerre a megtisztulás reménye és az ítélet várása: amikor a fehérség végre eltemeti a sötét országot, és az emberi győzelem fölé kerekedik a pokolnak.
Ez a vers egyszerre fájdalmas vallomás és tiszta remény arra, hogy a legkeményebb tél után is eljöhet a feloldozás
Kohut Katalin: Télvárás
(Hosszú, sziszegő hóesésekkel arató tél helyett)
Elmegyek, elmegyek, képzeletben megyek,
olyan hosszú útra, hol másokat lelek,
kik engem szeretnek, meggyógyítnak menten,
szót sem kell, hogy szóljak, csend őrzi a lelkem.
Csodatévő népek erősebbek mindnél,
kík bántva aláztak, kiöntve a kincsvér,
vért okádó világ nem kell itt énnekem,
tilos volt az mindig: Hallják az énekem.
Ki veszi le rólam a gyilkosok rendjét,
tiltani feszítni gyilkosok keresztjét?
Nagy a testi kínom, a betegség arat,
mentsenek meg engem, jöjjön könyörfalat,
emberi győzelem a világ felett,
legyőzve a poklot, az igazság mellett.
Bíróság ítéljen sötét ország felett,
így várom reményben a hűvös, fehér telet.
2025. augusztus 9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése