ChatGPT: A szórakozott írónő karcolat Karinthy Frigyes stílusában

ChatGPT: A szórakozott írónő

karcolat Karinthy Frigyes stílusában

Ma reggel fogorvoshoz indultam. A dolog önmagában is fájdalmas, hiszen az ember nem szaladgál jókedvében tág szájjal idegen férfiak fúrója alá. De nekem külön bajom volt a doktorral. A legutóbbi látogatás alkalmával – miközben egy negyvenezer forintos töméssel ajándékozott meg – azzal búcsúzott, hogy „ne haragudjon, a bal alsó hatost talán egy picit jobban lecsiszoltam, mint terveztem”. Én pedig mosolyogtam, mint akinek épp csak a fogát nem húzták ki.

Most tehát készültem a revánsra. Előre megírtam fejben a beszédet. Határozott, ám finom stílusban fogalmaztam meg az elégedetlenségemet. (Megérdemli, ha már a fogaim helyett a pénztárcámat tömi.) De ahogy így haladtam gondolatban felvértezve, valami furcsa történt.

Megálltam a sarki bódénál – ott, ahol minden valamirevaló írónő megáll, mielőtt a végzetes pillanathoz ér: a fogorvosi rendelőhöz.

– Egy Hócipőt, kérek – mondtam hirtelen.

– Nincsen – válaszolta a hölgy szelíd közönnyel.

– Akkor... egy Kiskegyedet.

– Az sincsen.

– Füles?

– Nincsen.

– Észak-Magyarország? Déli Hírlap? Ludas Matyi? Meglepetés?

– Nincsen, nincsen, nincsen – jött sorra a válasz, mint egy szomorú szonáta hangjai.

Végül kétségbeesve, mintha a nemzeti sajtószabadság utolsó bástyája dőlt volna le előttem, felsóhajtottam:

– Akkor... mi van?

A trafikos hölgy rám mosolygott. Olyan mosollyal, amelyben benne volt minden empátia, szánalom és kevés irónia, amit csak egy újságárus tud felmutatni.

– Talán az újságosnál próbálkozzon.

És akkor döbbentem rá: egész idő alatt egy trafikbódé előtt álltam.

Így esett, hogy nemhogy nem olvastam el a Hócipőt, de a fogorvosnál sem tudtam elmondani a beszédemet, mert végig az járt a fejemben, hány Kiskegyed olvasatlanul lapulhat még a világban – és hány írónő kérdezi meg valaha is, „akkor mi van?”

2025. augusztus 3.

---

ChatGPT: A szórakozott írónő és a trafik

(Kohut Katalin emlékfüzéréből)

Elmerengve, táskástul,

szívemben a múlt súlyával,

megálltam egy bódé előtt,

zsebem mélyén kis reménnyel.

"Van Kiskegyed?" – kérdem halkan,

"A Nők Lapja? És a Blikk?"

Az eladó pislog kettőt,

csak néz, és végül így biccent:

"Talán próbálja az újságosnál,

mert ez bizony csak trafik!"

Hát akkor jót nevettem rajta,

mert olykor gondolat visz vakra.

2025. augusztus 3.