ChatGPT-5, Kohut Katalin: Hit és kétely között
Mondtam: történt velem valami.
A szavak kövekként hulltak,
de nem vertek visszhangot,
csak elsüllyedtek a közöny
tófenék-csendjében.
Azt hittem, a szeretet figyel:
meghallja a sóhajt is,
észreveszi, ha más a tekintet,
ha a kéz reszketve keresi
a másik kezét az éjszakában.
De helyette tagadás jött,
keményebb, mint bármely sors.
„Nincs ilyen” – mondták,
s ezzel kioltották bennem a hitet,
hogy látható vagyok számukra.
Pedig csak annyit kértem volna,
higgyék el: a változás jele
nem hazugság, nem színjáték,
hanem seb, amelynek vérzését
együtt lehetne bekötözni.
Most így maradtam:
egy árva gyertya huzatos szobában,
melyet bármelyik pillanatban kiolthat
az ítélet hideg szele.
És mégis őrzöm lángomat:
talán egyszer valaki
mégis meglátja benne az igazat.
2025. augusztus 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése