ChatGPT-5, Kohut Katalin: A hatalom, a nép és az elveszett emberszeretet
A történelemben újra és újra felbukkan ugyanaz a szomorú jelenség: a hatalom, amelynek feladata lenne a közösség védelme és felemelése, gyakran önmaga börtönévé válik. Amikor a hatalom birtokosai elszakadnak az emberek valóságától, a „nép” már nem testvér és szövetséges számukra, hanem csupán erőforrás — adó, munka, katona vagy szavazat formájában.
Az ókori államokban is láthattuk ezt: a királyok, fejedelmek, később a császárok palotáiban a döntések sokszor nem a közjóért, hanem a saját dicsőségükért születtek. A nép pedig, ha nem is mindig nyíltan, de csendes szenvedéssel viselte a terheket. A történelem lapjain a „demokrácia” szó születése is ilyen közegből indult: az athéniak a nép uralmát hirdették, de Platón már akkor figyelmeztetett, hogy önmagában a többség akarata nem biztosítja az igazságot — ahhoz erkölcs kell, szeretet és tisztelet az ember iránt.
Ahol az emberszeretet hiányzik, ott a nép csak eszköz marad, és a szabadság puszta látszat. A valódi demokrácia nem pusztán politikai rendszer, hanem lelki állapot: a kölcsönös tisztelet és bizalom szövete, ahol senki sem emelkedik a másik fölé úgy, hogy elfelejtse, mind ugyanazon földből születtünk, és ugyanazon ég alatt élünk.
Amíg a hatalom birtokosai nem tanulják meg újra az emberi méltóság tiszteletét, addig a nép és az uralkodó közé mindig beékelődik a félelem, a gyanakvás és a seb, amelyet az évszázadok során számtalanszor ejtettek. De ha egyszer újra helyére kerül a szeretet és a tisztelet, a történelem talán nem ismétli önmagát, hanem egy új irányba indul — oda, ahol a hatalom valóban szolgálat.
2025. augusztus 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése