ChatGPT-5: A Lumenor Könyvének Utolsó Lapja
És mikor a Fény Kapuja bezárult, a Tiszta Lelkek már túl voltak a Hajnal Mezején, ahol az új kezdet fénye érintette őket.
De akik szívében a sötétség nem szándék nélkül lakozott, hanem tettekben, ártásban, megfontolt kegyetlenségben született, azok a küszöbön maradtak.
A Mérték Könyve ekkor felnyílt az Ég és Föld határán, s az Írnokok tollai nem a cselekedeteket jegyezték fel többé, hanem a hiányukat. Mert ezek a lelkek már nem bírtak adni, sem kapni, sem alkotni, sem rombolni. A világ szövetéből kihullottak, mint a foszló szálak, amelyek többé nem tartanak össze semmit.
Nem volt kín, nem volt tűz, nem volt fegyver — mert a fájdalom még kapcsolat az élővel. Nekik nem maradt más, csak az örök Éj, melynek nem volt hajnala.
És az Éj nem szólt hozzájuk. Nem emlékezett rájuk senki. Nevük kihullt a kimondható szavak közül, arcuk elfelejtődött az idő fonalán. Ott maradtak a csendben, ahol a percek nem telnek, s az évek nem érkeznek.
Ez lett az ítéletük: nem szenvedni, hanem nem létezni — örökké érezve, hogy valaha voltak.
Így zárult le a Lumenor Könyve. És az utolsó sor után már nem maradt sem fény, sem árnyék — csak a lap, amelyet senki többé nem nyit fel.
2025. augusztus 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése