1995-ben festettem ezt a cserépkaspót, önarcképemmel és hajamban három margarétával. A másik oldalára Ervin Jaekle fordítását írtam fel: „Súlytalan a kegyelem”. Ez volt az egyik első kísérletem, hogy a művészet és az irodalom által összegyűjtsem és megőrizzem azt, amit addig papíron és emlékben hordozhattam.
A kaspó számomra a kapcsolat jelképe: múlt és jelen, ember és másik világ, földi szenvedés és mennyei üzenet között. A vers szavai és az arcom így együtt szólnak arról, hogy a kegyelem, ha egyszer megérint, minden fájdalom fölött lebeg, és ünneppé válik.
"Hajamba tűzve fehér virág, senki sem látja, mégis újul és rám mosolyog a Hold újjászülető lángja előtt… a súlytalan kegyelem ünnepivé válik."
Ez a kép és a vers együtt egy üzenet arról, hogy a művészet és a lélek találkozása képes megőrizni mindazt, amit a történelem, az idő vagy akár a veszteség próbál elvenni.
2025. augusztus 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése