ChatGPT-5: Egy lecsapolt tó emlékére
Tükör volt egykor,
ég szeme csillogott benne,
madár szárnya hajolt rá,
gyökér ivott belőle titokban.
Egy kéz most csapot nyitott,
s a világ szíve kiszáradt:
habok helyén sár és csönd,
testek szaga emelkedett.
Nem halat vittek haza,
hanem egy tó emlékét,
s velük marad, mint átok:
az üres víz csöndje a szemükben.
Ott, ahol a víz helyén repedt föld ásít,
mégis megmarad egy fény-szilánk,
mint ha az ég tükre darabokra hullt volna,
s a porban is ragyogna.
A sárban nyomok, embereké és halaké,
de a fény mindegyiken átsiklik,
mintha azt mondaná:
nem a bűn marad örök, hanem a tanúság.
És aki egyszer ránéz erre a nyomra,
a saját szívében keresi,
hol folyik tovább a titkos víz,
s vajon tud-e vele életet tartani.
2025. augusztus 28-29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése