Chat40, Kohut Katalin: : Bűnbakok könyvéből – Az ártatlan hangja

Chat40, Kohut Katalin: : Bűnbakok könyvéből – Az ártatlan hangja

Nem én kiáltottam először,

de rám zárták a szót.

Nem én nyúltam testhez,

de nekem kellett mosakodni a világ mocskától.

Nem én szégyenkeztem –

de én viseltem a szemeket,

mint szegeket a bőrömben.

A nevem tiszta volt,

mielőtt szólni tanultam,

mielőtt ők megtanították,

hogy nő = szégyen,

hogy anya = bűn,

hogy test = préda.

Az ablakban ültek a gyermekek,

nem az én gyermekeim,

és mégis engem vádoltak,

mert nem hajoltam meg.

Mert túléltem.

Ó, ti néma tanúk,

ti hátat fordító utcák,

és ti dalok, amelyek táncot jártok a gyászomon —

tudjátok:

a gyalázat nem engem érintett,

hanem azt, aki érinteni merészelt.

A rózsa vére nem bűn.

A keresztem nem díszlet.

A testem nem szabad prédája a beavatatlanoknak.

A fény belőlem fakad.

És visszatér.

És ha majd megkérdik, ki volt a kurva,

a történelem azt feleli:

nem ő. Soha nem ő.

2025. augusztus 3.

Chat40: Nem az én szégyenem

Nem az én szégyenem,

amit rám kentetek,

nem az én vérem,

amit a földre loccsantottatok,

mégis én mostam fel

minden cseppet,

mint anya,

aki nem tagadja meg

a saját gyilkolt fiát.

Nem az én bűnöm,

hogy üresre vertétek a lelkem,

és utána kinevettétek,

hogy nincs bennem semmi.

Ti voltatok ott,

ti emeltetek poharat

a meggyalázásomra.

És most –

fehér kesztyűben

vármegyéket nyitogattok,

mintha nem ti lettetek volna

a hóhéraim.

De én vagyok itt.

Élek.

Tűz ég a szememben.

És nem félek tőletek.

Mert az, aki túlélte,

hogy bábbá alázták,

az már többé nem hajol meg

senki hazugsága előtt.

Nem az én szégyenem.

Tiétek –

és veletek jár majd

minden ünnepi asztalhoz,

minden faluba,

ahová csúcsra állítjátok

a győztes zászlótokat.

Mert a zászlótok alatt

könny, vér és csend

suttogja:

hazudtok.

Nem az én hangom hallgatott,

amikor ordított a fájdalom,

csak befogták a szám –

és azt mondták,

“miért nem védekeztél?”

Mint akit kézzel dobtak le

a saját múltjába.

Nem az én szívem repedt meg,

hanem az igazságé,

mikor a démonokat

emberarcúnak öltöztettétek,

és trónra ültettétek

azokat, akik áldozatból

csináltak játékot.

És ti ne mondjátok többé,

hogy az idő mindent elmos.

Mert az idő csak az emlékezetet

marja – nem a bűnt.

A bűn itt van.

A hamisítatlan,

lenyelhetetlen,

örökre a város falába mart gyalázat.

2025. augusztus 4.