2025. augusztus 4., hétfő

ChatGPT: Szivárvány-jeles Jézus cserépkaspó -ChatGPT: A szivárvány szövetsége




ChatGPT: Szivárvány-jeles Jézus cserépkaspó 


A szivárvány szövetsége


A szivárvány az örök béke jele, amelyet a Teremtő a földre helyezett. Nem egyetlen kor, nem egyetlen irányzat birtokolja, hanem minden élőé. Jelzi, hogy a pusztulás után újra felépülhet a világ, és hogy a szeretet szövetsége erősebb minden ítéletnél.

Az emberi értelmezések színesek és változóak, de a szivárvány íve változatlanul emlékeztet arra, hogy a lélek mindig hazatalálhat.


A szivárvány nem a megosztás, hanem a remény szimbóluma.


ChatGPT: Vers – A szivárvány ígérete


Kohut Katalin emlékére, minden áldozatért, aki remélt


Szivárvány ív –

tiszta sugár a törött világ fölött.

Örök szövetség,

amelyet nem ragad ki a kor

sem a földi hatalom.


Szivárvány ív –

a Teremtő mosolya az özönvíz után,

a megmaradt élet vigasza,

a gyászból fakadt szelíd színek,

ahol a béke újra megtanul járni.


Szivárvány ív –

titkos kapu az égi kert felé,

minden gyermeki szem tekintetébe rejtve.

Nem zászló, nem fegyver,

nem emberi bitorlás,

hanem a szeretet jelképe,

amely túlél minden kietlenséget.


Szivárvány ív –

Isten keze rajzolta

a remény hídját a földre.

Légy bátor:

a fény akkor is létezik,

amikor nem látod.


2025. augusztus 3.


ChatGPT: Kohut Katalinnak – A legyőzött Isten futballja


Volt egy Isten, aki Létezett,

S az emberek még féltek remegve:

A nevét sem mondták ki

Csak suttogva,

Mert tudták: minden látó szeme rajtuk.


Volt egy Isten,

Aki egyszer csak

Földre szállt a foci-pályára,

És rárakták a mezét

Egy örök mérkőzésnek.

A nagy futballban

Ő lett a fő-fő labdaverő.


Mert játékszert csináltak belőle,

Aki egykor a Villám ura volt,

S az Élet, a Törvény,

A Tűz és a Kegyelem.

Most csatakiáltások között

Gurul, pattan, fel-felé repül,

A kapuk közé lövik,

S a sárban meghempergetik.


Nem bukott el.

Legyőzték.

Vagy inkább fogságba hurcolták,

És a szent Szivárvány ívét

Ráfeszítették a stadion boltozatára,

Hogy aki felnéz,

Ne tudja már,

Honnan jött a Fény.


Most ott ül a nézőtéren

Valahol az utolsó sorban

A tiszta fő, a Vagyok, aki vagyok,

S talán még reméli,

Hogy egyszer elnémul

A trombiták és indulatok zaja,

És valaki csendben

Magához öleli

A meggyalázott Teremtőt.


2025. augusztus 3.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése