Kohut Katalin: Új haza
Egyszer majd jóvá tesz a szeretet mindent,
hű barát és jólét-biztonság átölel,
nem kell majd keresni az igaz, nagy Istent,
szívünkben az egység örökké ünnepel.
Egyszer majd eggyé forr a közös akarat,
amire gondolunk csak szépet nyújt nekünk,
nem omlik többé ránk a széttört vakolat,
új hazánk békesség, amelyben majd élünk.
Otthonunk nagy család keblének közepén,
testvérünk megváltó közösség, szelídség,
s annyi sok érzelem költözik énbelém,
napjaink múlását áthatja meghittség.
Amilyen a rózsa égi kulcs-lakatja,
olyan a tisztaság, téren túli világ,
a könnyünk ég-nektár harmatját hullajtja,
szentséges lesz Minden, aki ilyet meglát.
Egyszer majd nem lázong a miért miatt szó,
felejti az elme a gonosz tetteket,
már nem is vagyok én állandó búcsúzó,
éveim száma már az Időn vesztegel.
Egyszer majd tengernek kék vízét meglelem,
habjaiban mosom meg orcám, s testemet,
kék mosollyal szólok, a hangom fényjelem,
új hazánk őrzi a rejtelmes csendemet.
2018. március 21.
Készült Google-Gemini szerkesztésében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése