„Kicsi koromban szertelen voltam. Ha valakinek szomorú volt az arca, addig-addig kedveskedtem neki, énekeltem vagy próbáltam megnevettetni, amíg mosolyt nem láttam rajta. Ilyennek születtem.
A vezeklés nálam nem büntetést jelentett. Ha úgy éreztem, akár egyetlen rossz szóval is megbántottam valakit, megkövettem magam érte. Nem tudtam továbbmenni úgy, hogy valakinek fájdalom maradjon utána bennem vagy miattam.”
Óvatos szeretet
Írta: Kohut Katalin
Tudd, örökké foglak szeretni Téged,
elsodorhat szél, szaggathat a vihar,
mennydöröghet ég, bárki szólni akar,
senki sem törli ki szívemből neved.
Tudd, fájdalmasan is száll a szeretet,
s ha egyetlen vádszó ellened akad,
féltelek én, arcod bennem megmarad,
őrizlek, óvlak, egyetlen kincsemet.
Ha ártok néha, utána vezeklek,
másom sincsen már, tudd, nagyon szeretlek,
bizalommal jár az emberismeret.
Mennyi kérdés és kétség vezetett,
elmondanám, de terhes lehet Neked —
óvatos és szerény ez a szeretet.
2014, március 8.
