Kohut Katalin: Kisgalamb ott messze
Kisgalamb-ének (C-dúr, szolmizációval)
Kisgalamb ott messze, hova-hova szállsz:
mi_, mi_, dó, ti_, la_, mi_, mi_, mi_, dó, ti_, la_
hosszú utad lesz-e, hogy itt meg sem állsz:
mi_, mi_, dó, ti_, la_, ti_, szó_, szi-, la-, fa, mi_
Béke szent ügyében járok, nékem nincsenek határok,
gyorsan szállok, mint a szél:
mi_, fa_, szó_, szó_, la_, ti_, la_, re_, re_, mi_, fa_, fa_, szó_, la_, szó_, dó_, dó_, re_, mi_, mi_, mi, re, la_.
Szállj csak, szállj kisgalamb, tiszta szép, hófehér:
la_, la_, fa, szó_, szó_, mi, re, dó, ti_, mi_, mi_, la_
Messze mégy, bátor légy, hű szívünk elkísér:
la_, la_, fa, szó_, szó_, mi, re, dó, ti_, dó, dó, la_.
ChatGPT-5: Folytatása a dalnak:
Menj, csak menj az úton, bátor kisgalamb,
a szél simítja fénylő tolladat.
Az ég kék tenger, hív a messzeség,
de szíved tudja, hol van a békesség.
Vidd el a hírt, hogy él még a remény,
a szívek mélyén alszik csöndesen.
Ha egyszer újra ránk talál a fény,
te pihensz meg majd Isten tenyerén.
Menj csak, kis galamb,
szárnyadon az ég üzenete.
Ne félj a viharoktól,
a fény mindig hazavezet.
Ahol fáj a szó, ott puhán lépj,
ahol hallgatás van, ott rebbenj meg,
a béke szent ügyében jársz,
s nincsenek már határok neked.
Gyorsan szállsz, mint a szél,
mégis minden szívhez hozzáérsz,
egy percre megpihensz talán —
aztán viszed tovább az éneket.
S ha elfáradsz, kis galamb,
állj meg egy ház ablakán,
hol mécses fénye lobban,
s a béke szava megfogant talán.
Ott ül majd egy ember,
kinek szemében már nem ég a félelem,
csak mosoly, mint szelíd hajnal,
melyben újra élni érdemes.
S te megpihensz a párkányon,
szárnyad még rezdül egyet,
mert tudod: most már hazaértél,
s a világ is békére lelhet.
2025. november 6.
