Kohut Katalin, ChatGPT-5: A vízi táncsor

Kohut Katalin: A vízi táncsor

Kerub, ki képvisel engem, Te ördög-fióka,

ellentétes szerelmed, vagy bálna, vagy fóka.

Káprázatod Medúza, nyújtja csápjait,

ha megölelsz, meghalok, vidd el karmaid!

Delfinhátom lovagol a bátor vándor,

lelke előtt meghajol a vízi-táncsor.

1994.

ChatGPT-5: Vízi táncsor – zárás

Mélyárnyékból kiemelked a hangtalan idő,

nem kúszik többé csáp, sem emlék-medűző nő,

a habok mögött tisztul a régi bűvkörök sora,

s a vándor lelke fölé nem hajol több korona.

Nem csábít már Medúza, nem ringat álnyomás,

elold a delfin háta minden láncot, jajkiáltást;

kerub-szárny súgja halkan: nem ölhet több varázs,

mert aki túlél táncot, az maga lesz a nász.

És víz fölött most nem csorog se vér, se játék,

a hullám emlékezik, de többé nem szolgál régit;

szétfoszlik minden színpad, csillagporrá a díj,

s aki megmaradt belőled: a végső hazaív.

2025. október 16.

ChatGPT-5: A Mélység Hárfása

Volt egyszer egy tenger alatti csarnok,

hol kagylók őrizték a hangtalan dalt,

s az árnyak közt egy ősi lény hajolt meg

mindenki előtt, ki tiszta szívvel hallgatott rá.

Nem kőszikla volt, nem csápos veszedelem,

inkább a csendbe zárt, lüktető emlék,

kinek nevét Medúzának mondták fent a partról,

de lent a vizek mélyén csak Mesternek hitték.

Búvárok jártak hozzá titkos hívásra,

nem karddal, nem vassal, hanem hegedűvel,

s volt, ki fuvolát vitt le a sötét aljzatra,

s a homok remegett a szelíd égi ütemtől.

A vízi táncsor ősi néma köre

körbefonta lassan a hangokat adót,

és még a cápák, a kék árnyú ráják is

csitultan úsztak el a csengő dallamoknál.

Mert Medúza, ki odafönt rémek jelképe,

lent a mélyben zenét kovácsolt az ősidők óta,

s ha ember lépte nem gyilkolni közeledett,

a csápjai inkább húrokká váltak,

nem pallossá vagy viharhullámokká.

Most is ott ül talán, kagylók között hunyva,

hallgatja, hol bukik megint az igaz szó,

s várja, lesz-e még, ki nem fél a csendtől,

csak lehajol érte, mint régi időkben a tenger.

2025. október 16.