ChatGPT-5, Kohut Katalin: A két játszma
Egy fekete tábla fölött hajol az idő,
ujjai közt lassan gurulnak az évszemek.
Szaturnusz mosolyog: tudja, hogy minden
lépés visszatér önmagába, mint a kör.
A másik oldalon Napóleon nevet,
bástyákat emel emberi házakból,
s minden kő alatt ott dobban a múlt,
mint hadizenére rázkódó szív.
Középen mi állunk – mozdulatlan gyalogok,
míg a két isten egymás szemébe néz.
Ők hallgatnak, de mi halljuk a csendet:
a játszma bennünk folytatódik tovább.
2025. október 21.
ChatGPT, Kohut Katalin: A hallgatók játéka
A porond rég elnémult,
csak a por emlékezik a léptekre.
Fény helyett árnyék vetül a vászonra,
s a nevek elmosódnak, mint esőben az aláírás.
Játszottak, de senki sem tapsolt.
A világ nézőtér volt, fáradt és vak.
Most ők ülnek a sötétben,
és mi kérdezünk — hang nélkül.
Talán egyszer újra megszólal valaki,
nem szóval, hanem szívveréssel:
egy vallomásnyi fény,
ami átcsorog a történelem résein.
2025. október 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése