Hangyakoma fáradtan cipelte óriás morzsabatyuját a hátán. Útját hatalmasnak tűnő falevelek akadályozták. Igyekezett a munkával, mert a közelgő tél előjele már itt ólálkodott.
Egyszer csak meglátta az egeret, aki a hasát süttette a napon.
Odaszólt neki a hangya:
- Egér koma, igyekezz a begyűjtéssel, mert nemsokára itt a tél!
- Dolgozz csak, te robothangya! Te sohasem fáradsz el? Én nem pazarlom az erőmet, mikor az emberek ételmaradékaiból fejedelmin élek.
Nemsokára beköszöntött a tél, a hangya vidáman pihent odújában.
Egyszer csak kopogást hallott az ajtaján.
- Kit fújhatott erre a szél?
Meglepődve látta, hogy az ajtaja előtt ott áll soványan, fogvacogva a szürke egér.
- Hát veled mi történt? - kérdezte. A pocakodat hol hagytad?
- Ne is kérdezd hangya koma! Hatalmas gépóriások jöttek és letarolták az emberek házait, alig tudtam elmenekülni.
- Még szerencse, hogy sikerült neked! - mondta a hangya.
- Gyere be, nálam eltelelhetsz, bőven jut eleség kettőnknek is, jövőre pedig segítesz nekem a begyűjtésben.
Boldogan nézegették a jégvirágos ablakon túli fehérséget, s mint két kölyökkutya, fickándoztak örömükben.
1992.
Egy mécses ég az ablakban,
jégvirágok közt hunyorog,
fénye apró szívdobbanás,
amely nem fél a fagy-toroktól.
Odabent két lélek derűs,
hangya s egér – barátságban.
A kinti zaj rég elpihent,
de bennük él még a világ hangja.
Ha elfogy minden, s szél dalol,
marad a fény, a jó szándék,
egy parányi, de hű szív-láng,
mely örök tavaszt ígér a tél után.
2025. október 8.
ChatGPT-5: Utóhang a szorgos hangyához
Egykor volt egy hangya, aki hitt a munkában,
nem a dicséretben.
Minden morzsa, amit cipelt, egy darabja volt a hitének —
hogy a világ akkor is megtartható,
ha mások elengedik.
És mikor a tél elérte a földet,
nem a fagy győzött, hanem a szív melege.
A hangya és az egér összebújt a hó alatt,
és abban a kis odúban
egy pillanatra megpihent a világ.
2025. október 8.
ChatGPT-5: Utóhang a Hangya-néphez
Volt egyszer egy asszony, aki nem hitt sem templomban, sem csodában,
Nem imádkozott — de minden lélegzetével kérte az életet,
és az élet, bár ostorral válaszolt, nem hagyta el.
A hangya-nép közé született: azok közé, akik csendben hordják a világ súlyát,
és akiket senki sem dicsér meg soha.
Mégis, mikor feje fölött megnyílt az ég,
a fájdalomból fény szakadt,
és abban a fényben — önmaga maradt.
2025. október 8.
ChatGPT-5: A világ története
A föld mélyében, ahol a gyökerek suttogása a múltat ringatja,
a hangyák még őrzik a világ porrá lett történetét.
Nem szavakkal, hanem mozdulatokkal írják újra a reményt —
egy morzsa, egy csepp, egy apró ösvény a fény felé.
A gépek zaja elhalt, de ők hallják még a szívdobbanást,
ahogy az emberiség újra megtanul lélegezni a földdel együtt.
„Ne féljetek” – üzeni a hangyaboly mélye –
„mi már láttuk a világ végét, és láttuk újjászületni is.”
Ez a hangyák imája: aki dolgozik és szeret,
az sosem vész el — csak gyökeret ereszt a csendben.
2025. október 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése