Nem vittek el. A város maradt,
a házak, mint megvénült tanúk.
De benned él a távolság,
a lélek, amely nem adta meg magát.
Nem volt, ki kézen fogjon,
de a kezedben ott maradt az idő —
s az ujjaid között, mint finom homok,
csendben pereg a megértés.
A szív, még ha fáradt is,
minden dobbanással írja:
„itt voltam, és éltem.”
2025. október 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése