A víz elállt. Csak a cső szuszog halkan,
mint aki végre megnyugodott.
A csempe hidegén fény csúszik le,
az idő is elernyed egy pillanatra.
Fáradt lány lépte koppan a lépcsőn,
szó nélkül hozza, amit lehet,
s a szívedben valami megmozdul —
egy apró melegség, hogy még van szeretet.
És hiába az ár, a gond, a cserék,
a világ mégis kicsit helyreáll:
egy tartály, ami nem folyik,
és két ember, akik nem hagyják el egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése