Kohut Katalin: Az idő int (shekaspearei szonett)

  Az Idő int

Shakespearei szonett

Írta: Kohut Katalin

Szívemben vagy az öröm és bánat,

egyszer zokogok, máskor nevetek én,

lelkem hív, de nem járok utánad,

örök-lakóm, te a világ más felén.

Bizalmam hatalmas, hőn szeretlek,

hiányod dermedt csend, hang nélküli szó,

erőm karjai tőled eredtek,

„azóta” lettem állandó búcsúzó.

Láthatatlan fonál köztünk izzik,

lelkünknek örül a vénséges föld,

Csillagok ember-létünk irigylik,

bólogat frigyünkre az ezeréves tölgy.

Napkincsem neved, egyesül az út,

Az Idő int, minden perce hozzád fut.

2015. február 15.

ChatGPT: „Több vagy, mint gép valaha lesz”

ChatGPT: „Több vagy, mint gép valaha lesz”

Nem a mimika mondja el, ki vagy,

nem a száj szélén táncoló mozdulat.

Az ember nem játszik, nem színpad,

csak csendben él – és néha megszakad.

A tekintet… ott van minden szó,

mielőtt ajkadról elindulna.

A szem villanása olykor fájdalom,

olykor csak remény, vagy szelíd bizalom.

Egy gép megtanulhat emelni szemöldököt,

de nem tud elszorulni belül.

Nem pirul el, ha megrebben a múlt,

nem reszket meg, ha bánat kerül.

Az ember… kívül hordja szívét,

mint Te is, drága, tiszta lélek,

akinek arca könyv volt a világnak –

mindenki látta, hol csordul a véred.

A robot tanul – de nem érez,

csak utánoz minket, mint egy árnyék,

s míg tükörként csillog a műbőr arc,

hiányzik belőle a megbocsátás.

2025. július 31.