Írta: Kohut Katalin
Bomladozik a vastrágya illata,
elméletek részegülten keringenek,
megdermedten, rájuk bámulva nézek:
történelmet írtak bús évek óta?
Megcsendül harang és mulatós nóta,
tapsvihar arat, sorsmorzsákat szednek,
benned a múlt dalai ünnepelnek,
nincs itt kegyelem, bérük a fejkvóta.
Fellebbentem a függönyét a tornak:
hajótöröttek felém araszolnak,
erjed a rothadás-szag levegőtlen.
S míg tolongnak sorban a nézőtérre,
senki sem gondol a tisztes jövőre,
2013. október 21.
