Kohut Katalin: Kérés magamhoz (ronsardi szonett)

 Kérés magamhoz 

Szonett 13. (átdolgozott 2026)

Írta: Kohut Katalin

 Ugye, fáj a magány? – sokszor kérdeztem

magamtól, míg epekedve várt szívem,

nagybetűs, igaz szerelemben hittem,

miközben az embereket kerültem.

Álmatlanul forgolódtam, s reméltem,

barátra lelek – de mást súgott eszem:

míg önbizalmad inog, nincs szerelem…

talán megtudják, hogy én is itt éltem.

Utolsó kívánságom csak az lehet:

kísérjék könnyek tovább az életet,

könnyzáportól tisztul a tüskés lélek.

A magányról is rég elfeledkeztem,

bensőmtől naponta csak egyet kértem:

írjam meg szenvedésem, mitől félek.

2012. május 20.

58. Louis MacNeice: Önéletrajz (fordítás)

 

58. Louis Macneice: Autobiography

In my childhood tres were green

And there was plenty to be seen.

   Come back early or never come.

My father made the walls resound,

He wore his collart he wrong way round.

    Come back varly or never come.

My mother wore a yellow dress,

Gently, gently, gentleness.

    Come back early or never come.

When I was five the black dreams came;

Nothing after thar was quite the same.

    Come back carly or never come.

The dark was talking tot he dead;

The lamp was dark beside my bed.

    Come back early or never come.

When I woke they did not care,

Nobody, nobody was there.

    Come back early or never come.

When my silent terror cried

Nobody, nobody replied.

    Come back early or never come.

I got up; the chilly sun

Saw me walk away alone.

    Come back early or never come.

58. Louis MacNeice: Önéletrajz

Gyermekkoromban a fák zöldek voltak, 

S sok csodát látni mindenütt tudtak. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Apám szavától zengett a fal,

 Fordított gallért hordott, zord dallal. 

       Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Anyám sárga ruhát viselt régen, 

Szelíden, szelíden, szelíd reményben. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Ötéves voltam, jöttek fekete álmok; 

Azóta másként látom a világot. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

A sötét a holtakkal beszélt halkan; 

Az ágyam mellett a lámpa kihunyt, fagyban. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Mikor felébredtem, nem törődtek velem,

 Senki, de senki nem fogta a kezem. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Mikor néma rettegésem felsírt, 

Senki, de senki nem adott írt.

       Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

Felkeltem; a hűvös nap nézte csendben,

 Ahogy egyedül megyek el a végtelenben. 

      Gyere haza korán, vagy sose jöjj vissza.

2026. február 12.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok (fordítás)

48. Charles Lamb: The Old Familiar Faces

I have had playmates, I have had compinions,

In my days of childhood, in my joyful school-days,

All, all are gone, the old familiar faces.

I have been laughing, I have been carousing,

Drinking late, sitting late, with my bosom cronies,

All, all are gone, the old familiar faces.

I loved a love once, feirest among women:

Closed are her doors o nme, I must not see her –

All, all are gone, the old familiar faces.

I have a friend, a kinder friend has no man;

Like an ingrate, I felt my friend abruptly;

Left him, to muse ont he old familiar faces.

Ghost-like I paced round the haunts of my childhood,

Earth seemed a desert I was bound to traverse,

Seeking to find the old familiar faces.

Friend of my bosom, thou more than a borther,

Why wert not thou born in my father’s dwelling?

So might we talk of the old familiar faces –

How some they have died, and some they have left me,

And some are taken from me; all are departed;

All, all are gone, the old familiar faces.

48. Charles Lamb: A régi ismerős arcok

Voltak játszótársaim, voltak pajtásaim,

 Gyermekkorom idején, boldog iskolás éveimben, 

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Nevettem sokat és mulattam is sokat,

 Későig ittam s ültem kebelbarátaimmal,

 Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Szerettem egy nőt, a legszebbet az asszonyok közt:

 Zárva az ajtaja előttem, nem láthatom többé – 

Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

Van egy barátom, kinél jobbat ember nem lelhet; 

Mégis hálátlanul elhagytam őt hirtelen; 

Hogy magamban merengjek a régi ismerős arcokon.

Mint kísértet jártam gyermekkorom helyszínein, 

A föld sivatag volt, melyen át kellett kelnem, 

Keresve a régi ismerős arcokat.

Kebelbarátom, te, ki több vagy, mint testvér, 

Miért nem születtél apám háza népébe?

 Hogy együtt beszéljünk a régi ismerős arcokról –

Hogy némelyek meghaltak, némelyek elhagytak, 

S némelyeket elvettek tőlem; mind távozott;

 Mind, mind elmentek, a régi ismerős arcok.

2026. február 10.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

 

22. Hartley Coleridge: Egy süketnéma kislányhoz (fordítás)

„A világ zenéje látható, de csend marad a szívében.”

22. Hartley Coleridge: To a Deaf and Dumb Little Girl

Like a loose island ont he wide expanse,

Unconscious floating ont he fickle sea,

Herself her all, she lives in privacy;

Her waking life as lonely as a trance,

Doom’d to behold the universal dance,

And never hear the music whick expounds

The solemn step, coy slide, the merry bounds,

The vague, mute language of the countenance.

In wain for her I smooth my antic rhyme;

She cannot hear it. All her little being

Concentred in her solitary seeing –

What can she know of beauty or sublime?

And yet methinks she looks so calm and good,

God must be wirt her in her solitude!

22. Hartley Coleridge: Egy süketnéma kislányhoz 

Mint laza sziget a tágas tengeren,

Öntudatlan sodródva, szeszélyes vízen,

Önmaga mindene, magányban él egészen;

Ébrenléte oly árva, mint révült éjen.

Kárhozva látja a mindenség táncait,

S sosem hallja a zenét, mely mutatja ízét,

A komoly lépést, a szemérmes siklást, a vidám ívet,

Az arc néma, szava nincs, a mindent nem láthatja meg,

Hiába csiszolom neki tréfás rímemet;

Nem hallhatja. Egész kis élete

Magányos látásába sűrűsödve van vele –

Mit tudhat ő a szépről, a fenségesről?

És mégis, úgy vélem, oly nyugodtnak és jónak látszik,

Istennek kell vele lennie csendesen, mélyülőn!

2026. január 31.

 

Kohut Katalin mesterséges intelligencia nyersfordításával