47. Ben Jonson
Here lies, to each her parents’ ruth,
Mary, the daughter of their youth;
Yet all heavens’s gifts being heaven’s due,
It makes the father less to rue.
At six months’ end she parted hence,
With safety of her innocente;
Whose soul Heaven’s queen (whose name she bears).
In comfort of her mother’s tears,
Hath placed among her virgin train:
Where, While that, severed, doth remain,
This grave partakes the fleshly birth;
Which cover lightly, gentle earth!
Farewell, thou child of my right hand, and joy:
My sin was too much hope of thee, loved boy:
Seven years thou wert lent tom e, and I thee pay,
Exacted by thy fait hon the just day.
O, could I lose all father now!for why
Will man lament the state he should envy?
To have so soon ’scaped world’s and flesh’s rage,
And if no other misery, yet age!
Rest in soft peace, and asked, say here doth lie
Ben Jonson his best piece of poetry,
For whose sake henceforth all his vows be such
As what he loves may never like too much.
Itt nyugszik, szülei gyászára,
Mary, ifjúságuk leánya;
De mi égi ajándék, az Ég jussa,
S ez az apa fájdalmát csitítja.
Hat hónap után távozott innen,
Ártatlansága biztos jelében;
Kit a Mennyek Királynője (neve adója),
Anyja könnyeit vigasztalva,
Szűzi kíséretébe fogadott:
Míg lelke ott él, s ragyog,
E sír őrzi a földi testet;
Lágyan takard be őt, szelíd anyaföld!
Isten veled, jobb kezem fia, s örömöm:
Bűnöm volt a túl sok remény, mit beléd szőttem;
Hét évre kaptalak kölcsön, s most megadom,
Mert a sors behajtotta rajtam e napon.
Ó, bárcsak feledném, hogy apa vagyok!
Miért siratja az ember azt, ki irigylésre méltó bérért
Ily korán megmenekült a hús s a világ dühétől,
S ha mástól nem is, a vénség keservétől?
Nyugodj békében, s ha kérdik, mondd: itt pihen
Ben Jonson legszebb költeménye, s hitem,
Miattad fogadom meg: bármit szeretek,
Sohasem fogom már „túlságosan” kedvelni azt.
2026. február 10.
Gemini mesterséges intelligencia segítségével
